A húsvéti időszak a vallás és a pszichológia összefüggésében

Negyvennapos böjt, nagyhét, húsvét. Vallás, népszokások, tavaszi megújulás. A húsvéti ünnepkör igen összetett, a vallási és népi hagyományokban olyan emberi kérdésekre találunk, amik a pszichológia szempontjából is igazán érdekesek és aktuálisak, amikben emberi oldalunkkal találkozhatunk.

Böjt, azaz az önkontroll próbája

Valamennyi ünnepünk része az előkészület, a várakozás. Míg az adventi készülődés, a gyertyagyújtás a karácsonyi időszakra való várakozás része, addig a böjtölés egyfajta testi-lelki felkészülés a húsvétra

Az utóbbi időkben egyre inkább találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy a böjtölés előnyeit nem csak a vallásos emberek ismerik fel. A böjt során lemondunk bizonyos dolgokról, amik nem alapvető szükségleteink, mégis ragaszkodunk hozzájuk. A keresztény kultúrkörben elsősorban a hús elhagyása terjedt el, mivel ennek tulajdonítottak olyan értéket, aminek az elhagyása nagy erőpróbát jelent. 

Sokakban felmerül ennek újragondolása, mi is lehet a mai korban az az étel, esetleg viselkedés, aminek a hiánya valójában pozitív változásokat hozhat életünkbe. Így felmerül az édesség, a gyors ételek, péksütemények, alkohol, vagy akár a telefonozás, számítógépes játékok, tévézés, dohányzás mellőzése a nagyböjt során. Ami valamennyiben közös, hogy megtapasztalhatjuk, a lemondás valójában nem gyengíteni, sokkal inkább erősíteni fog bennünket. Itt is igaz, hogy más a rövid távú és a hosszú távú hatás, míg az adott pillanatban mindez nehézséget okozhat, ha képesek vagyunk pillanatnyi vágyainkat késleltetni, hosszú távon előnyünkre válhat.

Feltámadás, a halál és az élet összefonódása

A húsvét a keresztények legnagyobb ünnepe, amikor Jézus halálát és feltámadását ünneplik. A nagyböjt első napján, hamvazószerdán hamuval keresztet rajzolnak a hívek homlokára, amivel azt tudatosítják, hogy élethez hozzátartozik a halál is. Húsvét ünnepe mégsem a halálról szól, hiszen a nagypénteken keresztre feszített Krisztus húsvét vasárnap feltámadt. Nem véletlen, hogy a telet magunk mögött hagyva, éppen a tavasz kezdetén, a virágzás pompájában ünnepeljük a húsvétot,

A mai napig tabunak számít a halál témája, és az, ki hogyan vélekedik arról, mi történik a halál pillanatában, majd azt követően. Végig gondolhatjuk, hogyan viszonyulunk ehhez, milyen családi üzeneteket hozunk magunkkal, milyen saját elképzeléseink, vágyaink és félelmeink vannak. Érdemes megnézni, kivel tudunk minderről őszintén beszélgetni, kinek a meglátásai, hozzáállása tud segíteni abban, hogy kevésbé szorongató legyen az erről való gondolkodás.

Bűntudat, azaz az egyéni felelősség kérdése

Ha megkérdeznénk, melyik érzést szeretjük legkevésbé, valószínűleg sokan a bűntudatot választanánk, Főleg, ha mások keltik bennünk. Épp elég belülről megküzdeni vele, hát még ha emlékeztetnek is rá. Mégis a vallásos emberek körében a húsvéti előkészületek szerves része a bűnbánat tartása. Itt is megjelenhet egyfajta társas nyomás, valójában az egyénre van bízva- a mise eleji lelkiismeretvizsgálat vagy a gyónás kétszemélyes volta is azt biztosítja, hogy az egyén maga vizsgálja meg a helyzetét, viselkedését, felelősségét. Mindezek után a pap feloldást ad a gyónó személynek, és büntetés helyett jóvátételt tehet ima, jócselekedet formájában.

Ha nem vagyunk vallást gyakorló emberek, az önvizsgálat, saját szerepünk és felelősségünk meglátása, az önismeret fejlesztése nagy erőforrásunk lehet. Felszabadító érzés megtapasztalni, hogy nem csak a jó oldalunk vállalható, bizony vannak rossz érzéseink, gondolataink, vannak rossz döntéseink, amiknek helye van az életünkben. Ennek elfogadása nem jelent egyet a beletörődéssel. Nem kell hibáztatnunk magunkat, ha nem voltunk tökéletesek, sokkal fontosabb, hogy megismerjük a mozgatórugóinkat, a megértésen keresztül pedig fejlődni tudjunk. 

Rítusok

A családi, népi rítusok a valahová tartozást érzése mellett az ismerősség érzését adják nekünk. A rítusokat átélve pontosan tudjuk, mi a forgatókönyv, mire számíthatunk, mi a szerepünk benne. Valamennyi rítus szimbolikus jelentéssel bír. A szokások kapcsolatot hoznak létre a viselkedés és a jelentése között. A húsvét népi szokásai közül a legismertebbek a locsolkodás és a tojásfestés, melyek a tavaszi újjászületéssel együtt az udvarlást, a termékenységet jelképezi. A fiatalság és az élet ünneplése.

A népszokások mellett a családokban saját egyéni szokások kötődnek az ünnepekhez. Hol gyűlünk össze, kinek mi a szerepe- ki főz, ki süt, ki kínálja az italt, mit illik viselni, hogyan illik egymással beszélgetni, hogyan terítünk, hogyan ülünk az asztal körül, milyen a hangulat, mind-mind fontos tényezői annak, milyen érzéseket kapcsolunk ezekhez az alkalmakhoz.

Az ünnepeink megélése sokféle lehet. Fontos, hogy tegyünk értük, hiszen azáltal, hogy jelentést adunk a számukra, kapni is tudunk belőlük.