A Húsvét pszichológiája II. rész – Szenvedés és újjászületés

Amikor krízist élünk át, valami hasonló dolog történik: rövidebb-hosszabb szenvedéssel teli időszak után, ha megfelelően átdolgozva sikerül túllépnünk a nehézségeken, új életszakasz kezdődik.

A krízis, görög szó, döntést, fordulatot jelent. Lélektani szempontból olyan helyzetet értünk alatt, amikor egy lelki egyensúlyunkat veszélyeztető körülménnyel kell szembenéznünk. Ez sokszor váratlan, külső veszély, melynek kezelése mindennél fontosabbá válik. Az adott életszakaszban azonban rendelkezésre álló eszközeinkkel képtelenek vagyunk megoldani.

Ennek alapja lehet egy bárki életében megjelenő életciklus váltás, a serdülőkor, elköltözés a szülői házból, munkakezdés, házasság, nyugdíjazás. Azonban váratlan események is előidézhetik, egy hirtelen veszteség, válás, a munkahely elvesztése, betegség, természeti vagy egyéb katasztrófák miatt egy „új” élet felépítése.

Krízis során biztonságérzetünk meginog, az önmagunkba és képességeinkbe vetett hit megtörik, így sokszor külső segítség nélkül valóban nehéz megküzdeni ezzel az állapottal. A külső segítség nem feltétlen szakembert jelent, de vannak olyan esetek, amikor a család, barátok, ismerősök támogatása már önmagában nem elég.

Az, hogy ki mit él meg krízisként számos tényezőtől függ, ugyanaz az esemény más-más sérülést okozhat különböző embereknek, vagy akár egy ember életén belül is. Elképzelhető, hogy már többször átéltünk munkahelyváltást vagy magánéleti nehézségeket, és korábban mindig sikerült megoldani, továbblépni. Azután egyszer, egy akár apróságnak tűnő változást képtelenek vagyunk feldolgozni, folyamatosan betör a hétköznapokba. Leköti az érzelmeket és a gondolatokat, a figyelem beszűkül, nem sikerül a napi rutinfeladatokat se ellátni, romlik a teljesítőképesség az élet számos területén. A korábbi kapcsolatokat nehézkessé válik fenntartani, akikkel korábban szívesen találkoztunk, most feszültté tesznek, ahelyett, hogy feltöltenének, mintha elszívnák az energiát. Nem sikerül a jövőre koncentrálni, megélni a jelent, leragadunk a múlt egy eseményénél.

A konkrét kiváltó eseményen kívül aktuális én-állapotunk is befolyásolja, mit élünk meg krízisként. Jelenlegi érzelmi állapotunk, például egy hosszas, leterhelő időszak után egy jelentéktelennek tűnő esemény is felforgathatja az életünket. Lehetséges, hogy korábbi megküzdési módok nem működnek, és nincs energia új módszerek kipróbálására. A korábbi kudarcélmények is befolyásolják, mennyire leszünk érzékenyek a későbbiekben. Például egy hosszú távú kapcsolatot követően véget ér egy rövidebb kapcsolat, ami talán sem intenzitásában, sem élményeiben nem nyújtott annyit, mint az előző, mégsem tudjuk az újabb kudarcot feldolgozni. Itt lép előtérbe a belső értelmezés szerepe: amennyiben a személyes élettörténetünkbe nem tudjuk beilleszteni az eseményt, lehetetlenné válik a krízis feldolgozása. Ilyenkor olyan kérdések, gondolatok merülhetnek fel, mint hogy:

„Miért pont velem?” „Normális családokban ilyen nem fordulhat elő” „Az egész világ összefogott ellenem, senkire sem támaszkodhatok” „Hol rontottam el, mit csináltam rosszul?” – ördögi köre.

Nietzsche szavaival élve: „Ami nem öl meg, az erősebbé tesz”. Mi az, ami segíthet túllépni egy ilyen szenvedéssel és küzdelemmel teli állapoton? Hogy lehetséges újrakezdeni, újjászületni?

Krízisállapotban eddigi jól bevált megoldási módjaink nem működnek, újak kialakítására pedig sokszor nincs energiánk. Mégis más emberek megfigyelése, néhány jól körülhatárolt technika kipróbálása segíthet eltávolodni az alapproblémától. Ugyan ilyenkor sokszor kevésbé vágyunk mások társaságára, mégis a környezetünkben lévő emberek azok, akik támaszt nyújthatnak, megerősíthetnek, segíthetnek tovább lendülni. Bármennyire is kilátástalannak tűnik, érdemes új dolgokat kipróbálni, a kreativitás, művészeti tevékenységek, sikerélmények megerősíthetik önbizalmunkat, erőt adhatnak ahhoz, hogy a problémával már kicsit megerősödve tudjunk szembe nézni. Sporttevékenységek, új hobbik, kirándulások és az ezzel járó kényszerű környezetváltozás nemcsak testben, hanem lélekben is segíti az eltávolodást.

A krízis átélése során az egyik legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy a minket ért eseményt nem tudjuk beilleszteni eddigi narratívánkba, élettörténetünkbe. Erre csak akkor van esélyünk, ha el tudunk távolodni a problémától, és képessé válunk magát az eseményt és önmagunkat is egy más szemszögből meglátni, megérteni. Ehhez néha elég egy intenzív, magányos belső munka. Máskor ismerőseink, barátaink, családunk segítsége. Azonban az is előfordulhat, hogy ők nem tudnak új nézőponttal szolgálni, ilyenkor új ismeretségek vagy egy külső szakember segíthet a munkában.

Újraírva a történetet, a nehézségként megélt eseménnyel együtt mi magunk is újjászületünk. Erősebb, érettebb személyiségként haladhatunk tovább az eddigi úton, vagy alkothatunk egy egészen új történetet, olyan lehetőségekkel és várakozásokkal, melyekre korábban tán gondolni sem mertünk.