Hogyan veszítjük el önmagunkat mások mellett? Kiút a megfelelésből, önfeláldozásból a sématerápia segítségével

Voltál már úgy, hogy belenéztél a tükörbe, és megdöbbentett az az arc, aki visszanézett rád? Ez komolyan én vagyok? Mintha útközben elveszítetted volna önmagad: egy párkapcsolatban, anyaként, munkahelyeden, vagy épp a sok megfelelés miatt. Talán már magad sem tudod pontosan, ki vagy és mire vágysz valójában, mert megszoktad, hogy mindig azt teszed, amit mások várnak el tőled. Lehet, hogy sosem mertél igazából önmagad lenni, de az is lehet, hogy egy ideig megvolt az önazonosságod, csak az elmúlt időben valaminek vagy valakinek a hatására ez összekuszálódott, megváltozott és nem érzed jól magadat a bőrödben így.

Figyelmeztető jelek, hogy elvesztetted önmagad:

• „Bizonytalan vagyok, nehezen döntök”. 

• „Mások nézőpontját, helyzetét, véleményét átérzem és átveszem olyan nagy mértékben, hogy néha már nem is tudom, hogy mi az én saját véleményem”.

• „Gyakran válaszolom, hogy „Nekem mindegy”, „Nem tudom”. Nem mondom ki, hogy mi tetszene nekem.”

• „Néha a szívem mélyén érzem, hogy nekem mi lenne jó, de nem merem kifejezni, megtenni, mert félek, hogy megbántok valakit vagy baj lesz belőle.”

• „Folyamatosan próbálok mások kedvére tenni, mások elvárásainak megfelelni.”

• „Nehezemre esik különbözni a szeretteimtől véleményben, hobbyban vagy szokásokban.”

Ha magadra ismersz, tudd, hogy nem vagy egyedül! Nem kell, hogy örökre így maradjon.

Hogyan veszítjük el önmagunkat?

Az önazonosság elvesztése általában nem egyik napról a másikra történik. Ez egy lassú, fokozatos folyamat, amiben szinte észrevétlenül sodródunk bele. Sokszor épp azáltal, hogy szeretnénk szerethetőek, elfogadhatóak lenni, valakihez tartozni fokozatosan háttérbe szorítjuk saját igényeinket és érzéseinket. 

Felnőtt korban előfordulhat, hogy túlzott mértékben irányító, domináns partnert választunk, aki mellett bele kerülünk egy passzívabb szerepbe. Lehet, hogy kezdetben vonzó volt a másik dominanciája, ereje, magabiztossága. Lehet, hogy eleinte tudat alatt biztonságot vagy kényelmet tapasztaltunk ebben. Azonban hosszú távon ha belebetonozódunk egy simulékonyabb, passzívabb, alkalmazkodó szerepbe, könnyen lehet, hogy egy ponton arra eszmélünk, hogy nem tudjuk hová lett Önmagunk. 

Ezen kívül gyakori ok még, hogy egy másik személy intenzív érzéseitől, reakcióitól félünk, ezért mindent megteszünk azért, hogy véletlenül se triggereljük az illetőt. Mindent megteszünk, hogy elkerüljük, hogy a fontos másik haragudjon ránk, dühkitörése legyen, megsértődjön vagy keserves sírással, pánikban omoljon össze. A béke záloga, hogy nem mondjuk ki, hogy mi nem tetszik nekünk, mit szeretnénk másképp, nem kérünk, nem zavarunk, nem szólunk. Inkább megtesszük, amit szeretne, csak ne legyen konfliktus. 

Manapság sokan annyira igyekeznek elég jó anyává válni, hogy az anyaszerepen és a munkán kívül nem marad, figyelem, idő és energia másra. Elsikkadhatnak korábbi szerepek, hobbyk és a nőiségnek az anyaságon kívül eső egyéb aspektusai. Sok anyának nehéz az anyasággal együtt járó identitásváltozáson végig mennie, de gyakran az anyai lelkiismeretfurdalás és félelmek miatt mégsem fordítanak kellő figyelmet önmagukra, nem mernek vagy nem is tudnak ezzel kapcsolatban segítséget kérni.

A felvázolt helyzeteknél gyakran jellemző, hogy olyan személyeket érint, akiknél a gyermekkori környezet, az eredetcsalád a felnövekedés során nem fordított figyelmet a gyermek saját egyéni szükségleteire. Cserébe a gyermeknek kellett a felnőttek elvárásainak megfelelni vagy egy hangulatilag labilis szülő érzelmi hullámaihoz, kitöréseihez igazodni. Az egymásra odafigyelés, egymáshoz igazodás nem volt kölcsönös, hanem a gyermeknek kellett belesimulnia a környezetébe. Ha ilyen környezetben nőttünk fel, előfordulhat, hogy tudat alatt olyan személyekkel vesszük körbe magunkat, ahol folytathatjuk a jól megszokott önfeláldozást, alkalmazkodást, megfelelést.

Belső akadályok: a bűntudat és a belső kritikus szerepe

Munkámban rendszeresen látom, hogy azok az emberek, akik úgy érzik, elvesztették önmagukat, vagy talán soha nem is mertek önmaguk lenni, gyakran küzdenek szorongással, bűntudattal, amit belső kritikus gondolatok generálnak. Talán te is tapasztaltad már, hogy ha csak arra gondolsz, hogy végre azt tedd, amire igazán vágysz, rögtön felbukkan benned a szorongás, a lelkiismeretfurdalás vagy a bűntudat, és aggódni kezdesz, hogyan reagálna rá a környezeted.

Ezek a kritikus vagy követelő belső hangok gyakran akadályozzák, hogy elindulj az úton a valódi önmagad felé.

• „Ne mondd ki, mert megbántod.”

• „Ha megteszem, önző vagyok.” 

• „Ha beszélek az érzelmeimről, megterhelem őt.”

• „Ha nem segítek, rossz ember vagyok”. 

• „Nem mondhatok nemet, mert családtag”.

Külső és belső akadályok: mi a különbség?

Fontos tudnod, hogy nem mindig a környezetünk tiltja meg, hogy önmagunk lehessünk. Sok esetben a családunk, párunk vagy közvetlen környezetünk teljesen elfogadó lenne, és zöld utat adna annak, hogy végre az legyél, aki valójában vagy. Ilyenkor valójában belülről gátolod le magad, mert a múltban tanult negatív sémák és belső tiltások dolgoznak benned. 

Más esetben viszont a külső környezet is valóban nyomást gyakorló, rosszalló, kritikus vagy akár büntető módon reagál, ha megpróbálsz önmagad lenni. Ilyenkor nehezebb az út, hiszen nemcsak a saját belső hangjaiddal, hanem valódi külső ellenállással is meg kell küzdened. Fontos, hogy tudd, innen is van kiút, változás, de ez gyakran igényel pszichológusi támogatást.

Hogyan segít a sématerápia, hogy újra önmagad lehess?

Munkám során gyakran használom a Jeffrey Young-féle sématerápiás módszert, amely segít felismerni és átalakítani azokat az ismétlődő mintákat, amelyek megakadályozzák, hogy önmagad lehess. A terápiás tér a belső szabadság helye, bármilyen gondolat elfér, még az is, amit cikinek tartasz. Az ülések visszajelzések és illusztrációs sémakártyák segítségével megerősíthetnek az érzelmi szükségleteid azonosításában és megfelelő kommunikációjában. A terápia során biztonságos, elfogadó közegben tudjuk átformálni a belülről gátló kritikus hangokat és negatív érzelmeket. Székmunkával és imaginációs technikával erősíthetjük a kedves, szeretetteljes, támogató egészséges felnőtt sémamódot benned, amely engedélyt ad arra, hogy végre önmagad lehess.

Merj segítséget kérni, hogy újra önmagad lehess!

Sokaknak nehéz segítséget kérni. Lehet megszoktad, hogy egyedül oldod meg a dolgaidat és szokatlan lenne egy szakembert bevonni. Az is lehet, hogy lekicsinyled a nehézséged fontosságát: „Más helyzete rosszabb, mint az enyém. Mi van, ha elküld a pszichológus, hogy az én problémám nem elég súlyos?” 

Szeretnélek megnyugtatni, hogy a terápiás térben az a nehézség a legfontosabb, amit a kliens itt és most hoz. Ha érzed, hogy eljött az idő, hogy visszatalálj önmagadhoz vagy felépítsd az új önmagadat, sématerápiás szemléletben személyre szabottan tudlak segíteni ezen az úton.