Hogyan működik a terápia?

Miért gyógyít, ha egy vadidegen embernek elmeséled a legféltettebb titkaid, amikről sose beszéltél még senkinek? Ebben a blogbejegyzésben arról szeretnék mesélni, hogyan és miért működik a pszichológus eszköze, a terápia. 

A pszichológiai terápia egy olyan folyamat, amelynek során egy képzett terapeuta segíti a pácienst lelki problémáinak feldolgozásában, érzelmi jólétének javításában és viselkedési mintáinak megváltoztatásában.
Minden típusú terápiában jelen van:

• teljes, előítélet mentes odafigyelés
• a megfelelő kérdések feltevése
• összefüggések felmutatása

A pszichológusi munka során a szakemberből nyomozó válik: a kliens problémáját és élettörténetét tárja fel az ő általa elhangzottak alapján. Ez általában rengeteg kis, egymáshoz nem mindig kapcsolódó részletből áll össze - a terapeua feladata egy nagy egésszé való formálása, majd az összefüggések felmutatása. a felmutatás megdolgozott módon történik (a terapeuta által), egy jó szakember azt és olyan módon mutatja fel a kliensnek, amelyre ő már készen áll - például ha a felszínre kerül egy gyermekkori abúzus, melyet a kliens nem élt meg annak (egy elfojtás miatt például), finoman jelezheti felé, hogy például “ezt gyermekként nehéz lehetett átélni”, vagy akár “ha ezt látná egy másik gyermekkel megtörténni, mit érezne magában?” Semmiképp sem azt mondja, hogy “ Önt bizony megverték”.

A megfelelően képzett pszichológus, terapeuta ritkán ad tanácsot és azok inkább egy-egy mentális vagy testi egészséget szolgáló módszerek - ilyenek lehetnek például:

• stresszcsökkentő légzőgyakorlatok
• testmozgás fontosságának hangsúlyozása
• függőségekről (pl.: dohányzás, vagy alkohol) való leszokást segítő gyakorlatok

A terápia során a terapeuta rávezeti a pácienst a megoldásra, a legjobb, ha úgy tudja terelni a beszélgetés medrét, hogy arra a kliens eszméljen rá. A kliens életével kapcsolatos döntések az ő felelőssége kell, hogy maradjanak - ha például azzal a kérdéssel keresi fel valaki a pszichológust, hogy elváljon-e férjétől/feleségétől, a terapeuta csak felmutathatja a lehetséges kimeneteleket, lehetőségeket - a döntést a kliens hozza meg és övé a felelősség is (ezalól kivétel, ha valaki diagnosztizált pszichiátriai beteg, vagy az ülés során felmerül az ön- és/vagy közveszély lehetősége - ilyenkor már a pszichológusnak is van felelőssége ennek jelzésében).

A terapeuta sokszor hallgat, például köszönés után csak csöndben vár arra, hogy a kliens szólaljon meg először. Ahogy a zenében a hangok közötti szünet, vagyis a csend is a zene esszenciális részét alkotja, úgy a terápiában beálló csendek is rendkívül sok hasznos információt hordoznak magukkal - mikor, milyen hosszú volt a csend és mivel törte meg azt a kliens. Ha voltál már pszichológusnál, biztosan volt már ilyen csendben részed, ha még nem voltál, akkor majd lesz - érdemes ilyenkor megfigyelni magad belül, hogyan reagálsz erre (én például nagyon rosszul éreztem magam és azonnal muszáj volt valamilyen témát felhoznom).

“Dehát ezt egy haverommal is meg tudom beszélni ingyen, nem?” Tetted fel, vagy hallottad már, hogy más felteszi ezt a kérdést. A helyzet az, hogy a terapeuta külső szemszögből képes ránézni az eseményekre, felfedezve olyan mintázatokat, melyek gyakoriak az embereknél. Érzelmileg máshogy vonódik be, mint egy barát: empatizál, ugyanakkor ha kell, konfrontálódik is veled. Szeretettel fordul feléd, hogy de egy határt sosem lép át. 

A terápia összeségében a terápiás kapcsolaton keresztül gyógyít. Idővel a kliensnek jó esetben megváltozik a kapcsolata a terapeutával, egy adaptívabb, számára is kedvezőbb módon fog hozzá viszonyulni. Ez nem barátságot jelent, mivel a szakmai kapcsolatnak végig meg kell maradnia. Azzal, hogy a kliens képes máshogy működni a terápiás kapcsolatában, képes lehet változtatni a viselkedésén más kapcsolatában is, képes lehet máshogy viszonyulni a környezetéhez.