Hogyan kell boldognak lenni? II. rész

A blogbejegyzés első része ide kattintva olvasható!

Martin Seligman, a pozitív pszichológia atyja szerint, három út vezet a boldogsághoz. Az első a kellemes, hedonista élet, ez az, amire a legtöbb ember azt mondja; maga a boldogság. Ez alatt azt szoktuk érteni, amit filmvásznon sugároznak felénk; sok nevetés, stb. A második út az elkötelezett élet, amely során olyan élményekbe vetjük bele magunkat, amelyben tökéletesen részt veszünk. Ilyen a tánc, a könyvírás vagy a munka.

A harmadik út a jelentésteli élet; amikor is az ember úgy érzi, van értelme az életének.

Az a helyzet, hogy az első út átélése genetikailag meghatározott; nem mindegy, hogy milyen géneket örököltünk szüleinktől abban a tekintetben, hogy mennyire vagyunk képesek a pozitív érzelmek átélésére. Például maga Seligman sem volt tipikusan optimista, vidám alkat. De ettől még az típusú emberek is lehetnek boldogok, ha értelmes életet élnek. Tehát ezek nem zárják ki egymást. Alkattól függetlenül, tudatos erőfeszítéssel tehetünk az öröm megéléséért.  

Meglepő adat, hogy hajlamunkat a pozitív érzelmek átélésére körülbelül 50 százalékban befolyásolja a genetikai meghatározottság, 10 százalék írható a körülmények számlájára, 40 százalék pedig a szándékos viselkedésünk és cselekedeteink eredménye.

A görög filozófusok és a középkor tudósai is megfogalmazták, hogy mit jelent a boldogság, vagy hogyan lehet elérni. Arisztippusz például azt mondta; az élet célja az átélt gyönyörök (hedone) maximalizálása. A 16. századi angol filozófus, Thomas Hobbes kijelentette, hogy a boldogság vágyaink sikeres beteljesüléséből áll. Azonban a sokat emlegetett Arisztotelész szerint a hedonikus boldogság az embert vágyai rabszolgájává teszi. Tehát itt a pont. Kergetjük az álmainkat, s mint ahogy Márai mondta, közben elfelejtünk az apró dolgoknak örülni, időközben boldognak lenni. Nem; majd ha beteljesül a cél, a nagy elképzelés, ami nekünk maga a boldogság. Majd akkor. Addig semmi nem számít, mert nem tökéletes. Van akinek a boldogság kulcsa a gazdagság, van akinek egy nagy ház kell, közben nem árt egy tökéletes férj/ feleség, egy magasba szárnyaló karrier, a gyerekünk kifogástalan egészsége, kinézete és iskolai teljesítménye, a sok barát, a népszerűség, a szépség. Nem vesszük észre, hogy ezek arc nélküli, halvány, felismerhetetlen ideálok, amikre nincs garancia. Rosszul hangzik, de ez a helyzet. Ha megkérdeznénk szüleinket, nekik minden úgy alakult-e az életükben, ahogy azt előre elképzelték, valószínűleg nemleges választ kapnánk. Mindig alakulhat másként a forgatókönyv, mindig van rá esély, hogy valami közbejön. Ilyen az élet. Ezért kell a boldogságot nem egy távoli időponthoz kötni, hanem az út során megélni.

Hamarosan folytatódik a 3. résszel!

Barkász Heléna
klinikai- és mentálhigiéniai felnőtt szakpszichológus