Hogyan előzzük meg a párkapcsolati problémákat? – 1. Kommunikációs technikák

Minden kapcsolat alapja a kommunikáció. A kapcsolatok minőségét nagymértékben az határozza meg, hogyan fejezzük ki magunkat, hogy mondjuk el véleményünket, beszéljük meg a dolgokat. Sokszor nehezen tetten érhető, hogy az igény, mitől hangzik elvárásként és a saját vélemény, miért válik bántó kritikává. De az biztos, hogy terhelő mindkét fél számára és egyben távolítja a benne élőket. Örök kérdés, hogy hogyan tudnánk jól elmondani, ha nem tetszik valami, vagy ha szeretnénk, hogy teljesüljön az igényünk.

Néhány tipp, hogyan lehet jól kérni, neheztelést és ellenvéleményt kifejezni:

Nyílt, direkt üzenetek

Ami a legfontosabb, hogy a kérésünket/véleményünket konkrétan és egyenesen a másik felé fejezzük ki. Ha homályosan fogalmazzuk meg kérésünket, akkor az üzenet címzettje könnyen félreértheti, s nem tud megfelelni a kérésnek. Illetve ha nem fejezzük ki egyértelműen, hogy kitől várjuk azt, amit szeretnénk, szintén csalódást élhetünk át. Pl.: „Ki kéne takarítani a lakást”, helyett „Kérlek Laci, ma délután porszívózz fel, moss fel és töröld le a port.” Mindkét üzenet ugyanazzal a céllal születhet meg, de amennyiben a tartalma és a címzettje nem egyértelmű mindkét fél számára, a megvalósulás helyett könnyen konfliktust eredményezhet.

Igény ≠ Elvárás    

Mit szeretnénk a másiktól, nem ugyanaz azzal, hogy a másiknak mit kell csinálnia. A kettő között a döntési szabadság a különbség. Azaz a másik eldöntheti, hogy a kérésünknek eleget tesz, vagy nem. Fontos az igények kifejezése, különben hiányérzetünk marad, s neheztelni kezdünk a másikra. Viszont az igénykifejezés gyakran válik kényszerítővé azáltal, hogy benne van a burkolt elvárás, és a neheztelés. A legjobb megoldás, ha előre nem tekintjük biztosnak a vágyunk teljesülését, hanem nyíltan kérünk, s elfogadjuk a másik válaszát, az akár pozitív, vagy negatív. Ezzel meg lehet előzni azt, hogy a kéréseket egyből elvárásként hallja meg a másik fél, helyette ő is nyitottan fogadja az igényünket.     

Én-üzenetek

„Én szeretném tőled, hogy…”, „Nekem rosszul esett az, hogy…”, „Nekem fontos lenne, hogy…”. Érdemes minden üzenetben a saját véleményünket, E.sz./1.sz.-ben megfogalmazni és a vélemény kifejezésénél a saját érzéseinkről beszélni. A másik minősítése könnyen válhat vádlóvá, leértékelővé. A saját érzés nem megkérdőjelezhető, hiszen az nem tényközlés, hanem csak a viszonyulás, a saját megélés megosztása.  

Építő kritika megfogalmazása

A másik személyének az értékelésénél mindig fontos szempont, hogy konkrét cselekedetre, viselkedésre és tulajdonságra jelezzünk vissza. A másik személyének általános minősítése nem segíti a változásban, csak a kapcsolatot terheli meg. Pl.: „Te felelőtlen vagy, sosem lehet rád bízni semmit!” helyett „Most nem figyeltél eléggé arra, amit kértem”. Érdemes magyarázatot fűzni, hogy miért nehéz ez nekünk, miben szeretnék, ha máskor máshogy történne.  Célszerű odafigyelni arra, hogy ez a másikra hogyan hat. Kérdezzük meg és hallgassuk meg, hogy neki mi a véleménye, hogyan látja a dolgot!  

Elismerés adása

Adjunk pozitív, elismerő visszajelzéseket! Hajlamosak vagyunk a pozitívumokat természetesnek kezelni, míg a negatívumokra nagyobb hangsúlyt helyezni. Gondolja meg, mikor dicsérte meg utoljára szeretteit? A kapcsolatok ápolásának egyik legjobb módja, ha kifejezzük pozitív viszonyulásunkat, ha jól esik valami, ha hálásak vagyunk valamiért, vagy csak ha rendben mennek a dolgok.  Erősíti a kapcsolatot, ha a másik érzi az elfogadást, a megbecsülést. Emellett pozitív megerősítés elősegíti a méltányolt viselkedés fennmaradását. Tehát dicsérjük egymást, köszönjük meg a másiknak azt, amiért hálásak vagyunk!   

Beszélgessünk!

A megoldatlan konfliktusok feszültséggel töltik meg a kommunikációt, a sérelmek felhalmozódnak, ami végül hallgatáshoz vezethet. Ezzel szemben a nézeteltérések sikeres megbeszélése elősegíti a kommunikációt a nehéz élethelyzetekben is. Minden kapcsolat természetes velejárója a nézetkülönbség, a negatív érzések és a sérelmek. Megelőzni, elkerülni nem lehet mindet. A kapcsolatok minőségét az határozza meg, hogy ezek kellő mértékben megbeszélhetőek, kifejezhetőek és elfogadhatóak-e.