Hogyan békéljünk meg a múltunkkal?

A negatív spirál

Mindenkit érnek negatív események, traumák, csalódások. Ez az élet része. Ilyenkor hajlamosabbak vagyunk mindent egy sötét szűrőn vagy szemüvegen keresztül át látni. Csak a rossz dolgokat vesszük észre vagy nem értékeljük eléggé a jó dolgokat. 

De ha hosszabb távon beleragadunk ebbe az állapota, elmegy mellettünk az élet, és megkeseredünk. Elveszíthetjük közeli hozzátartozóinkat, mivel könnyen energiavámpírrá válunk, és az emberek már nem élvezik úgy a társaságunkat, mint régen. Mi leszünk az a munkatárs, barát, szomszéd vagy ismerős, aki folyton szomorkodik és panaszkodik valami miatt, és nem veszi észre, hogy amúgy mennyire jó élete lehetne, ha más lenne a hozzáállása. De hogyan kerülhetünk ki ebből a negatív spirálból?

A saját felelősség felismerése

Nagyon könnyű hárítani vagy másokat okolni. Ezt a jelenséget bűnbakképzésnek nevezzük. Egy-egy kudarcélménnyel könnyebben tudunk megbirkózni, ha más személyt hibáztatunk. De ez hosszabb távon nem segíti a feldolgozást, megbékélést.

Másik gyakori helyzet, hogy nem egy személyre összpontosítjuk a haragunkat, sértődöttségünket, hanem egy megfoghatatlan jelenségre. Ilyen például a sors vagy a végzet. Mi csak a szerencsétlen körülmények áldozata vagyunk, és mennyivel jobb másoknak, akiket jobban pártol a szerencse.

Az első és legfontosabb lépés, hogy felismerjük a saját felelősségünket. Mi az, amiben részünk van, mi az, amit megtettünk, és mi az, amit nem. Kezdetben valószínűleg nehéz lesz szembenézni magunkkal, de nagy bátorságra vall, ha megtesszük. Természetesen itt is fontos, hogy megtaláljuk az egyensúlyt: mások döntései és tettei nem a mi felelősségünk, így feleslegesen ne vegyük őket a vállunkra. Ha mindenért magunkat fogjuk hibáztatni, csökkeni fog az önbizalmunk, az önbecsülésünk és az önmagunk felé tanúsított szeretetünk.

Magunknak való megbocsátás

A második meghatározó lépés, hogy miután felismertük a saját részünket, bocsássunk meg magunknak, ha valamiért haragszunk magunkra. Ne hibáztassuk magunkat, mivel mi is csak emberek vagyunk, és néha hibázunk. Olyan a harag, amelyet magunk felé táplálunk, akár a méreg. Minden egyes nap beveszünk belőle egy kicsit, és észre sem vesszük, hogy mi állunk a saját fejlődésünk útjában.

Fogadjuk el, hogy a múltban megvolt az oka annak, hogy miért hoztunk meg bizonyos döntéseket. Az akkori énünk, úgy döntött, ahogy. Ennek számtalan oka lehet: pl. nem álltunk még készen, hogy szembenézzük valamivel, vagy az adott pillanatban arra volt szükségünk. Bocsássunk meg magunknak.

Az átkeretezés pszichológiája

Sokan mondják, hogy tanuljuk meg értékelni az apró dolgokat vagy hogy nézzük a dolog jó oldalát. Amikor beleragadunk egy negatív érzésbe, hiába kapjuk meg ezeket a jó tanácsokat, nem tudunk velük mit kezdeni. A változáshoz nézőpontváltás szükséges.

Harmadik lépésként nézzünk rá máshogyan a problémáinkra, negatív érzéseinkre. Az átkeretezés nevű módszerrel meg tudjuk változtatni a perspektívánkat. Ahelyett, hogy azt kérdeznénk, miért pont minket értek a megpróbáltatások vagy hogy miért kellett ilyen sokáig szenvednünk, tegyük fel magunknak a következő kérdéseket:

• Következő alkalommal mit tudnék máshogyan csinálni?
• Mit tanulhatok ebből? 
• Vajon miért kaptam az élettől ezt a leckét?

A cikkben említett lépések segítségével békével tudunk magunk és a döntéseink felé fordulni. Ha elfogadjuk a múltunkat és tanulunk belőle, akkor pozitívan tudunk a jövő felé tekinteni.