Hogyan álljak ki jobban magamért? (2. rész)

Hiányérzetem volt, mikor megírtam az előző cikket ugyanis ez a téma több figyelmet érdemel annál, mint amennyit szenteltem neki. Nyilván ezekben a cikkekben pusztán elveket tudok megfogalmazni, ugyanis végső soron minden ember konfliktusai egyéniek és ezek a helyzetek nagyon eltérőek lehetnek. Az elvek azonban segítenek rendszerezni gondolatainkat és egyfajta mentális listaként ha végigmegyünk rajta egy tudatosabb és élhetőbb megoldáshoz juthatunk.

Néhány további szempont:

• Ha tudsz, gyűjts magad mellé szövetségeseket. A szociálpszichológiában sokat emlegetetett Solomon Asch amerikai pszichológusnak van egy híres kísérlete, ami többek között a konformitást is vizsgálta. A kísérleti alanynak hét másik beépített emberrel együtt vonalak hosszát kellett megbecsülniük. A lényeg, hogy mindig volt egy helyes válasz és ha nem volt külső nyomás akkor < 1% volt a hibázás az alanyok körében. Ha a beépített emberek mind ugyanazt a rossz választ adták, akkor az alanyok > 30%-a szintén ezt a rossz választ adta. Azonban ha volt még egy ember aki a helyes választ adta, akkor a rossz válaszok száma újra 5% körülire csökkent. 
• Hiedelmek a konfliktusokkal kapcsolatban: Gyakran találkozom azzal, hogy a kliensek életében a konfliktus egy kerülendő dologként tűnik fel. „A konfliktus a kapcsolat végét jelenti, onnan nincs visszaút.” Igen a konfliktus nehéz és eltávolítja a feleket, azonban egy minőségibb újra közeledést eredményezhet. A kapcsolat jellegétől (pl. párkapcsolat, házastárs) függően a konfliktus miatti eltávolodás előhívhat szeparációs szorongást. Mennyire viselem jól a másik távolságát, hogyan tudok megküzdeni a felszínre jövő bizonytalansággal. A konfliktus kerülésének igénye sokszor a családi múltban gyökerezik, mondjuk egy válás után tartósan fennmaradó szülői rivalizálás kapcsán. Ezek gátolhatják, hogy felnőttként hatékonyan tudjuk megoldani a vitás helyzeteket.
• Van-e alternatívám?: Ez visszakapcsolódik az előző cikkben ahhoz a részhez, mikor a forgatókönyvek eljátszásáról, kipróbálásáról írtam. Ha egy konfliktusban, amiért harcolok nélkülözhetetlennek érzem, akkor ez kiszolgáltatottá tesz. Ha van alternatívám, az önbizalmat ad és magabiztossá tesz az egyezkedésben. Az önbecsülés szorosan együttjár azzal, mennyire vannak alternatíváim. Hiszen ha folyamatosan azon pörög az agyam, hogy milyen béna vagyok a figyelmem el fog siklani a lehetőségek fölött. Másrészről a konfliktus bele is dob a mélyvízbe, hiszen ha a másik visszautasít, akkor valamit kezdenem kell azzal a helyzettel.
• Kicsiben kezdeni: Nem győzöm hangsúlyozni az előző cikk záró gondolatát. Minél nagyobb a stressz, minél hevesebbek az érzelmek, annál nehezebb megőrizni a tudatosságot. Nagy stressz hatására az agy prefrontális kérge által végzett kognitív funkciók korlátozódnak, az amygdala és a bazális ganglionok működése fokozódik, ezek pedig a berögzült automatikus viselkedésformákat hívják elő. Ha gyerekkorom óta félek a vitás helyzetektől, nem fog egyik napról a másikra menni a változás bármennyire sürgős lenne. 

Egy személyes példával zárnék. Szoftverfejlesztőként dolgoztam és a csapatunkhoz átirányítottak egy nálam jóval tapasztaltabb kollégát, aki az új funkciók fejlesztésében segített nekünk. Az egyik nap azt vettem észre, hogy a szoftver kódjának egy részét, amit korábban én írtam és egészen büszke voltam rá, teljesen átírta. Ledöbbentem, mi szükség volt erre? Lehangolt és dühös lettem ettől, úgy éreztem, hogy igazából csak önkényesen átírta, mert megteheti és amúgy semmi sem indokolta. Korábban is úgy éreztem kevesebb vagyok nála, ez pedig csak szította az ellenszenvem iránta, erősen kezdett mardosni a gondolat, hogy tényleg ilyen béna lennék és ettől egyre rosszabbul éreztem magam. Féltem, hogy szóba hozzam ezt, hiszen ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem a nálam tapasztaltabbat és mi van ha tényleg kiderül nem tudok programozni. Féltem attól is, hogy úgyis elhajt majd, vagy elönt túlságosan a düh és kiakadok majd, ami totális szégyen lenne. Egyik nap azonban vettem a bátorságot és odamentem az asztalához, hogy zavar a kódátírás és szeretném megérti mi szükség volt rá. Elkezdtünk beszélni, odaültem és elmondta részletesen miért döntött úgy, hogy újra írja a kódot egy egyszerűbb struktúrában. Így, hogy láttam és értettem, el tudtam fogadni a szükségét annak, hogy átírja. Tanultam a helyzetből mind szakmailag, mind emberileg. A szakmai itt most nem érdekes, viszont megerősödött bennem, hogy a munkám során fontos nekem, hogy értsem a folyamatokat. Ezt az igényt kellett megtanulnom megfelelően kifejezni.

Ha a kollégámhoz helyből vádlóan közelítettem volna, valószínűleg őt ez védekezésre készteti és lehet elérem azt, hogy visszacsinálja. Azonban ez hosszú távon nem csak a közös munkát nehezíti, hanem a szoftver is silányabb minőségű lesz. 

Ahogy látszik mindig egy mérlegelés kérdése, hogy milyen kockázattal jár a konfliktus és milyen hozadéka van. Általában ez tudattalanul zajlik bennünk, de ha úgy érezzük megakadtunk egy helyzetben, amit toxikusnak érzünk, érdemes elkezdenünk a dolgok mögé nézni.