Határaink meghúzása - miért fontos és mégis nehéz?

Életünk minden területén nagyon fontos az egészséges határok meghúzása. Legyen szó magán- vagy professzionális életről, csak úgy tudunk kialakítani és fenntartani egészséges kapcsolatokat, ha részüket képezik általunk felállított, minket védő határok. Ezek megóvnak minket az érzelmi és fizikai kizsákmányolástól, és lehetővé teszik, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a saját magunk és mások igényeinek kielégítése között.

 Határaink segítenek megvédeni a fizikai, érzelmi és mentális jóllétünket, így csökkentik a stressz-szintünket a mindennapokban. Ehhez az is hozzátesz, hogy ha valaki tisztában van saját határaival, és ezeket meg is tartatja másokkal, akkor sokkal könnyebben fejezi ki saját igényeit és vágyait, ami szintén komolyan hozzájárul a jó életminőséghez.
 Ha az eddigieket nézzük, felismerhető, hogy egy egyén, akinek erős, egészséges határai vannak, könnyebben tudja magát elválasztani a környezetétől, amennyiben ez szükséges. Ez segít abban is, hogy felelősséget tudjon vállalni saját tetteiért, hiszen ő, mint személy, a saját felfogásában is külön egységet alkot a körülményeitől. Az ilyen felelősségvállalás segít abban, hogy elkerüljünk a jövőben bizonyos káros viselkedésmintákat.

A határok meghúzása bármennyire is pozitív az életünkre nézve, sajnos képes nehézségekkel járni. Gyakran előfordul, hogy saját határaink szembe mennek másokéval, vagy mások igényeivel, elvárásaival. Ez képes konfliktusokhoz vezetni. Sokkal egyszerűbb egy adott helyzetbe, kapcsolatba úgy belépni, hogy már az elején tisztázzuk ezeket a kérdéseket, hiszen amennyiben egy már kialakult helyzetben próbálunk meg felállítani új határokat (vagy akár csak egy eddig elnyomott határunk felől döntünk úgy, hogy most már szeretnénk érvényesíteni azt), az a többiek számára (pl. párunk, kollégák, stb.) nehezen érthető lehet, hiszen eddig nem így működött a kapcsolat, és a status quo megbontása mindig nehézségekkel jár. Például gondoljunk csak egy olyan helyzetre, mikor egy alkalmazott eddig minden nap addig maradt bent, amíg be nem fejezte az aznapra tervezett munkáját, függetlenül attól, hogy lejárt már a munkaideje. Ha ez a munkavállaló hirtelen úgy dönt, hogy mától kezdve minden nap 5 órakor elindul haza, az szembe fog menni a főnöke elvárásaival, annak ellenére, hogy ez nem csak az alkalmazott joga, hanem az egészséges életéhez és a jóllétéhez is hozzájárul. Sokkal egyszerűbb már a munkakapcsolat elején kialakítani ezt a rendszert. Azonban fontos, hogy ha hasonló helyzetben vagyunk, akkor a változtatásból adódó konfliktusok megérik a vele járó előnyöket.
 Másik akadályozó tényező ezzel kapcsolatban a saját negatív érzésünk, mikor másokkal szembe megyünk határaink felállításával. Ezek az érzések leggyakrabban bűntudat vagy szégyenérzés formájában jelentkeznek. Gyakran úgy érezzük, másoknak rosszat teszünk azzal, hogy magunkon segítünk. Fontos felismernünk, hogy a boldogság és jóllét nem egy zéró összegű játszma, azaz nem lesz másnak kevesebb, ha nekem több van. Igenis meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy egészséges és nem kizsákmányoló kapcsolatokban éljünk - mind érzelmileg, mind fizikailag. Ide kapcsolódik még az is, hogy akinek alacsony az önértékelése, nincs elegendő önbizalma, az nehezebben fogja meghúzni határait, hiszen nem érzi magát elég erősnek vagy fontosnak ennek a meglépéséhez, illetve mások igényeit fontosabbnak tartja sajátjainál.
 A harmadik - és talán legfontosabb - nehézség, ami a határok felhúzásában korlátozhat, az a nem megfelelő önismeret. Hogyan is várhatnánk el valakitől, hogy tisztán és nyíltan kommunikálja az igényeit, ha még ő maga sem ismeri azokat. Az önismeret elengedhetetlen része az egészséges kapcsolatok kialakításának és fenntartásának.
 Közös tényezője ezeknek a nehézségeknek, hogy szakember segítségével mindegyik könnyebbé, egyszerűbben leküzdhetővé válik. Ne féljünk segítséget kérni, ha úgy érezzük, szükségünk van rá!

De mi történik, ha ezekkel mind megvagyunk, és a környezetünk tudtára adtuk az igényeinket és elvárásainkat? A határokat nem elég csak felállítani, meg is kell tartani azokat. A korábban említett negatív reakciók, konfliktusok általában rövid életűek, és természetes válaszok a változásra a környezetünkben élőktől. De előfordul, hogy bizonyos személyek tartósan rosszul reagálnak, akár büntetnek minket a döntésünk miatt. Mit tudunk tenni ebben az esetben?
 Először is fontos következetesnek lenni. Amennyiben mindig máshogy kezeljük a határainkat, néha rugalmasabban, néha keményebben, akkor ez a fajta személy mindig megpróbál majd áttörni rajtuk, tesztelni fogja őket, kiskapukat fog keresni. Csak akkor tudja majd elfogadni az új helyzetet, ha hozzáállásunkon nem változtatunk minden alkalommal.
 De mi van akkor, ha konzisztensek vagyunk az új határainkkal, és még hosszú idő elteltével sem javul a helyzet egy bizonyos személlyel? Sajnos ebben az esetben fel kell ismernünk, hogy ez az egyén nem a mi oldalunkon áll, nem tartja fontosnak az igényeinket és érdekeinket. Ilyenkor el kell gondolkoznunk azon, hogy érdemes-e megszakítanunk a kapcsolatot vele, vagy amennyiben ez nem opció, a lehető legkisebbre csökkenteni a vele való interakciók számát. Ez nem egy könnyű folyamat, amennyiben eddig nagy szerepet töltött be az életünkben ez az illető, de fontos felismernünk, hogy a saját boldogságunk érdekében meg kell tennünk ezt a lépést.

 Amennyiben csak most készülünk felállítani egy új határt az életünkben, érdemes felkészülni a fent említett nehézségekre, hiszen szinte biztosan változások fognak beállni az életünkben, és sok kapcsolatunk dinamikája átalakulhat. Ugyanakkor emiatt nem szabad búslakodnunk, hiszen ezek elkerülhetetlen és szükségszerű folyamatok az egészséges élet és a jóllét elérése érdekében, a pozitív és támogató kapcsolatok kialakításában.