Ha úgy érzed, épp csak "tartod magad" - a rezilienciáról

Guy Winch pszichológus nemrég megosztott egy mondatot az egyik közösségi média felületén, ami magyarra fordítva nagyjából így szól: "Ha azt érzed, épp csak tartod magad, akkor is tudd, ennél sokkal több történik: épp a rezilienciádat építed." Na de mi is az a reziliencia?

A reziliencia pszichológiai értelemben a mentális és érzelmi ellenállóképességet jelenti. Nagyon egyszerűen megfogalmazva: annak a mutatója, hogy ha az élet padlóra küld, vannak-e eszközeid arra, hogy minél hamarabb talpra állj, és hogy megtaláld és mozgósítsd azokat az erőforrásaidat, amikkel rendelkezel. Ezek az erőforrások lehetnek belsők: egy tulajdonságod (például hogy türelmes vagy), egy már jól bevált eszközöd az önmegnyugtatásra és a belső békéd fenntartására (relaxáció, meditáció, jóga, futás, bármilyen más sport vagy hobbi), de lehetnek külső erőforrások is: azok a barátaid, családtagjaid, párod, akikre számítasz és tudod, hogy fordulhatsz hozzájuk, ha nem vagy jó passzban és segítségre, vagy figyelemelterelő közös időtöltésre van szükséged. Ha tudod, mire van szükséged ahhoz, hogy akár csak egy kicsit is jobban érezd magad, és használod is ezt a tudásodat magadról, akkor már tettél egy lépést afelé, hogy talpra állj.

A reziliencia nem velünk született képesség, amivel rendelkeznünk “kellene”, hanem pont olyan helyzetekben fejlesztjük és nevelgetjük, amilyenekben a leginkább rá vagyunk szorulva: a nehézségek, kihívások során. Ha szerencsések vagyunk, otthonról, a szüleinktől, családunktól átvett mintákból már hozunk belőle magunkkal, de ha mégsem, akkor felnőttként is ugyanúgy megvan rá a lehetőségünk, hogy tudatos munkával fejlesszük magunkban. Ennek első lépése az, ha kedvesen, elfogadóan, és megértően fordulunk magunk felé, amikor épp nehéz érzésekkel vagy helyzetekkel küzdünk. 

Az angol nyelvű irodalomban self-compassion-nek, magyarul pedig önmagunkkal való együttérzésnek, önmagunkhoz való kedvességnek nevezett kifejezés arra utal, hogy amikor szenvedünk, szomorúak, dühösek vagyunk, akkor kedvesen, ítélkezéstől és minősítgetéstől mentesen fordulunk az érzéseink felé, nem félresöpörve azokat, és nem elmerülve bennük - hanem mintha egy kedves barátunkkal vagy szerettünkkel lennénk ott egy számára nehéz helyzetben. Elképzelhető, hogy ez elsőre szokatlan lesz, hiszen akit már próbáltak szidással, dorgálással, vagy megszégyenítéssel "motiválni" (és ebben sokkal többünknek van tapasztalata, mint gondolnánk), annak elsőre nehézséget jelenthet kedvesen és megértően fordulni a saját negatív érzései felé.
Néhány gyakorlat, ami segíthet ebben:

• Nevezd meg, amit érzel! Szomorúság? Düh? Csalódottság? Tudatosítsd magadban, hogy milyen érzések kavarognak benned. Nyugtasd meg magad, hogy ezek az érzelmek csak érzelmek, és minden érzelem múló - így vagyunk összerakva. Emlékeztesd magad arra, hogy milyen eszközeid, külső és belső erőforrásaid vannak, amelyekhez fordulhatsz.
• Nem vagy vele egyedül. A nehézségeket egyikünk sem ússza meg - valamivel mindannyian küzdünk. Segíthet a gondolat, hogy mások is voltak, vannak, és még lesznek is hasonló helyzetben. Ha esetleg tudsz olyan hozzád közel álló emberről, aki már átment azon, amin te is, beszélgess vele!
• Legyen néhány jó szavad magadhoz! Ha nehézséget jelent ez a gyakorlat, segíthet, ha arra gondolsz, milyen biztató, vigasztaló szavak esnének jól valakitől, aki fontos számodra. Ha nehezen találsz ilyen embert, akkor képzeld el, hogy valaki feltétel nélkül elfogad téged, a hibáiddal együtt. Mit mondana neked ebben a helyzetben? Sokszor elég, ha csak biztosítanak minket arról, hogy velünk vannak. Lehet ez az önmagad felé intézett néhány szó csak ennyi: "Tudom, hogy most nehéz időszakon mész keresztül, de tudd, hogy én itt vagyok veled."

A kedves, elfogadó, ítélkezéstől mentes odafordulás az első lépése annak, hogy úgy érezzük, biztonságban megélhetjük azt, ami épp bennünk van, és foglalkozzunk vele. Éppen ezért ez a légkör az alapja minden pszichológiai folyamatnak is. Ha úgy döntesz, felkeresel egy szakembert, ő nem csak a szaktudásával, de ezzel az empátiával és elfogadással fog téged segíteni abban, hogy megbirkózz a nehézségekkel, és így végső soron a rezilienciádat is nevelgetni tudd.