Ha párkeresés során segítőhöz fordulunk…

Esetenként egészen konkrét kérésekkel keresnek fel kliensek: Adjak tanácsokat, tippeket ahhoz, hogy hogyan kell lazán ismerkedni utcán vagy szórakozóhelyen, mire vágynak a nők, hogyan közelíthetők meg, és ennek érdekében milyen trükkök vethetők be…

Vannak olyan – nem pszichológusok által tartott – tanfolyamok, ahol tényleg sor kerül hasonló tréningekre, ismerkedési taktikákra, de egy pszichológus nem közelítheti meg ilyen szemszögből ezt a problémát. Amikor azt a választ adtam egy ilyen kérésre, hogy én minden bizonnyal nagyon szomorú lennék, ha betanult technikák segítségével közelednének hozzám, akkor azt a reakciót kaptam, hogy én csak azért mondom ezt, mert nem szeretném, ha kiderülne, hogy a női titokzatosság egy megfejthető dolog.

Nincs semmiféle titokzatosság. Hitelesség van.

Egy valódi kapcsolatban az embernek nem kell megjátszania magát. Egy valódi kapcsolatban az ember önmaga lehet. Sőt, egy valódi kapcsolat csak úgy működik, ha az ember önmaga marad a későbbiekben is, és nem oldja fel magát annyira benne, hogy teljesen elveszítse a kapcsolatot magával, így a fénye nem kopik meg a kapcsolatban sem.
Egy kapcsolat kialakulása és fennmaradása is két egész ember között működik. Nem két fél-ember között.
Mert ki a „félember”? Aki úgy érzi, hogy mindenképpen szüksége van valakire annak érdekében, hogy az kiegészítse őt. (És a szép magyar nyelvünknek köszönhetően a „félelem” szónak is sok köze lehet ehhez…)

Gyakran fel szoktam tenni az alábbi kérdést: Milyen az Ön számára az „ideális nő”? És általában azt a választ kapom, hogy magabiztos, vidám, tisztában van a nőiességével, tudja, hogy mit akar és egyben családcentrikus is. És nem azt a választ, hogy egy kapcsolat által szeretné meghatározni magát, és most nagyon nincs jó passzban azért, mert éppen nincs kapcsolata, mert férfi nélkül nem is érzi nőnek magát igazán. Vagyis úgy tűnik, hogy egy „ideális nő” egységben van önmagával – és nem túl meglepő, ha azt gondoljuk, hogy az ideális nők ideális pasija is egységben van önmagával…

Ahogy egy kapcsolat alapja a hitelesség, egyenrangú kapcsolat van férfi és nő között, két egész és kiteljesedett, önmagát felvállaló ember között! Egy egyenrangú és hiteles kapcsolat nem bírja el az egyik fél alárendelődését vagy a másik alárendelt szerepbe kényszerítését és a játszmázást sem. Ez az ismerkedésre is érvényes, és illik ide egy ismert mondat: „inkább szeressenek azért aki vagyok, mint azért, aki nem vagyok.”

Természetesen nem minden esetben fordulunk szakemberhez, ha nehezen megy az ismerkedés. De ha egy segítő kapcsolat keretében vizsgáljuk a fentieket, egy pszichológus éppen abban tud segíteni, hogy a kiteljesedettséget és egységet sikerüljön megtalálni önmagunkban egy támogató, egyenrangú, gyógyító terápiás kapcsolat segítsége által. És itt az egyenrangú kapcsolat nagyon fontos: egy pszichológus nem lehet „megmondóember”. A segítő szakember feladata észrevenni az egységet a töredezettség mögött, ráirányítani a figyelmet azokra a tulajdonságokra és értékekre melyekre büszkék lehetünk, és segíteni felfedezni a szunnyadó erőforrásainkat. Ha megerősödünk és újra egész emberré válunk, már nem lesz kérdés a fenti kérdés…

Írta:
Bogdán Brigitta
pszichológus, coach