Ha hiányzik, maradnom kellett volna? - Miért nem bizonyítja a hiány, hogy a kapcsolat jó volt?

Egy szakítás után sokan meglepődnek azon, hogy mennyire hiányzik a másik. Néha még akkor is, ha a kapcsolatban gyakoriak voltak a konfliktusok, a csalódások, a hazugságok vagy azok a helyzetek, amelyekben nem érezték jól magukat.

Ilyenkor könnyen megjelenhet az önvád:

Ha ennyire hiányzik, akkor lehet, hogy rosszul döntöttem?
Talán mégis ő volt az igazi.
Lehet, hogy túlreagáltam az egészet?

Pedig a hiány önmagában nem bizonyítja, hogy a kapcsolat jó volt.

Nem csak a másik embert veszítjük el ilyenkor. Hiányozhat a közelség, a napi rutin, a közös programok vagy éppen az a jövőkép, amit együtt elképzeltünk. Sokszor nem csak azt gyászoljuk, ami volt, hanem azt is, amiben reménykedtünk.

A szakítás ráadásul gyakran az önértékelésünket is megérinti. Különösen egy hosszabb kapcsolat után. Ilyenkor nem csak az a kérdés, hogy hiányzik-e a másik, hanem az is:

Ki vagyok most?
Kellhetek még valakinek?
Értékes vagyok egyedül is?
Nem velem van a baj, ha vége lett?

Sokan nem csupán a társukat veszítik el, hanem azt a biztonságérzetet is, hogy tartoznak valahová. Ezért lehet olyan félelmetes újra egyedül lenni, vagy akár arra gondolni, hogy egyszer majd újra ismerkedni kell.

Előfordulhat az is, hogy a kapcsolat szép pillanatai könnyebben felidézhetők ilyenkor, mint a fájdalmasak. 

Hiányozhat valaki úgy is, hogy közben tudjuk: a kapcsolat hosszú távon nem volt jó nekünk.

Mi segíthet?

Sokszor az első lépés annak elfogadása, hogy a hiány a gyász természetes része. Nem kell azonnal megszüntetni, elnyomni vagy bizonyítékként kezelni arra, hogy vissza kellene menni.

Segíthet, ha felidézzük a kapcsolat teljes képét: a szépet és azt is, ami fájt. Érdemes feltenni magunknak a kérdést:

Valóban ő hiányzik? Vagy inkább a közelsége?
A biztonság?
A megszokás?
Az a jövő, amiben reménykedtem?

Egy hosszabb kapcsolat után idő kell ahhoz is, hogy újra felfedezzük önmagunkat. Mit szeretek? Mire vágyom? Hogyan töltöm az időmet? Ki vagyok a kapcsolat nélkül? Néha nem az a legnehezebb, hogy elengedjünk valakit, hanem az, hogy megtaláljuk önmagunkat nélküle. És ha olyan a helyzet, ér segítséget kérni.