Gyász gyermekkorban

A 21. században a gyermekkori gyász és annak megélése drasztikusan megváltozott, ha azt a 19., vagy a korábbi századokkal hasonlítjuk össze. Korábban a gyermekek a család szinte minden élethelyzetében részt vettek, ezáltal tudtak is azokról. Ez a halállal kapcsolatban is igaznak bizonyult, vagyis számukra a halál sokkal inkább a mindennapi élet részét képezte, mint manapság. Követetlenül a mai gyermeknek sokkal kevesebb a tapasztalata a van halálról, de közvetve sokkal több, hiszen az internet korábban bármikor bármiről értesülést szerezhetnek a szülök, akik ezeket az információkat rendszerint át is adhatják. Ráadásul a mai gyermekek sokkal inkább az erőszakos halállal találkoznak főként a filmekben, vagy a sorozatokban.

Korábban a szakemberek úgy vélték, ha egy halálos tragédia következik be, akkor azt tartsuk titokban, ne mondjuk el a gyerekeknek. Mára ez nézet megdőlt, hiszen a gyermekek sokkal többet észlelnek és értenek abból a világból, ami körül veszi őket. A titkolózás azért is egy maladaptív stratégia, mert nem segíti a gyermeket abba, hogy csökkentse a szorongását pl. azzal, hogy kérdez, hiszen ő elvileg a halálról nem is tudhat. A titkolózás másik negatív hatása, hogy látens módon negatívan befolyásolja az interperszonális kapcsolatokat, hiszen valamit nem mondunk el, amiről tudjuk, hogy megtörtént. A titkolózással az igazán jelentős probléma, hogy a gyermek elveszíti a bizalmát a családtagok iránt.

A legtöbb gyermek éncentrikusan percepciálja a világot, vagyis arra koncentrál, hogy a körülötte lévő személyek és tárgyak, hogyan hatnak rá, képtelen a perspektívaváltásra, emiatt nem tudja egy másik személy nézőpontjából szemlélni és megérteni a világot. Ennek egyik következménye, hogy azt éli meg: a halál kiváltó oka részben legalábbis ő maga, illetve, hogy a korábban szeretett rokonok, valami miatt már nem rá koncentrálnak, de ennek a pontos okát nem tudja. Ilyenkor kapcsolódik be a képzelet, vagyis a gyermek a hiányzó részeleteket a fantázia világban megalkotott fikciókkal helyettesíti, a belső képzeletvilág és a külső valóság gyakran összekeveredik. Ez erőteljesen növelheti a szorongást, ami gyakran kóros rettegéshez vezethet.  

A gyermeki gondolkodás másik jellemzője, hogy még nem különülnek el az olyan absztrakt fogalmak egymástól, mint a halál és az élet vagy a tárgy és az élőlény. Vagyis a gyermeki gondolkodásban szinte mindennek van lelke, amelyek hatására a tárgyak akár szándékok szerinti is viselkedhetnek. Ebben a fejlődési stádiumban a gyermeki képzeletben akár a korábban meghalt személy újra életre kelhet. Ennek megfelelően a gyermekek számára a gyász nem egy konstans módon jelenlévő érzés, hanem időről időre jelentkezik, illetve nem mutatja a felnőttekre a gyászidőszakban jellemző viselkedési formákat, hiszen ezeknek még nincs is tudatában.

A gyászidőszakban próbáljunk meg szeretettel odafordulni a gyermekünkhöz és őszintén kommunikálni vele (az életkorának megfelelő szinten). Szakember segítségére akkor lehet szükség, ha a gyermek sokat beszél erőteljes félelmekről, esetleg esténként rémálmokat lát. Akkor is érdemes lehet segítséget kérni, ha azt vesszük észre, hogy a gyermek valamitől erőteljesen szorong vagy retteg, illetve túlzottan ragaszkodóvá válik. A patológiás gyermekkori gyászfeldolgozásra utalhat az is, ha a gyermek visszaesik egy korábbi fejlettségi állapotba (pl. ismételten előjönnek a problémák a szobatisztasággal kapcsolatban), vagy rosszul alszik, vagy evészavarok lépnek fel.

Dr. Hollósy-Vadász Gábor PhD

adjunktus