Gondolatok a válásról... ( Éljünk úgy, hogy legyenek választási lehetőségeink)

Mitől lesz a párválasztás érett döntés?

Sokféle kapcsolódás létezik, az emberek kiválasztják egymást hovatartozás, státusz, végzettség, vallás, nézetek, szexuális vonzalom, kor, közelség...stb alapján. Ha valaki a választását aszerint véglegesíti, hogy párjának tetsző tulajdonságai túlsúlyban vannak, a hátrányai pedig nem túlságosan zavaróak, akkor nagy valószínűséggel hosszútávra rendezkedik be a párkapcsolat terén. Azoknál az embereknél, akiknek viszont nincs kellő önismeretük, nem tudatosították eléggé, hogy számukra mi a fontos, gyakran választanak olyan partnert, akinek bizonyos viselkedésformái visszataszítóak, de reménykednek, hogy ezek majd enyhülnek, megváltoznak, vagy pedig ő lesz olyan kitartó, hogy megváltoztatja azokat.

Mit tehetünk a párkapcsolat megóvásáért?

Két ember találkozásában nagyon fontos a minőséges kommunikáció. Ha rendszeres a beszélgetés, őszinte megnyilvánulás és problémák feltárása, akkor sokkal gyorsabban lehet azonosítani az elakadásokat és megoldásokat keresni.

Mikor merül fel először a válás gondolata?

A nem túl átgondolt kapcsolatokban általában elég hosszú ideig próbálkozik az egyik fél a változtatással, könyörgéssel, hisztivel, zsarolással, átneveléssel, akár a gyermekszám növeléssel vagy agresszíven is, egy idő után mégis kezdi feladni. Ilyenkor vetődik fel először a válás gondolata. Az elégedetlen, elfáradt fél menne, ő már kezd érzelmileg eltávolodni, míg a másik fél mit sem sejtve felveszi a megmentő szerepét. A megmentő fél fáziskésében van, ugyanis mikorra rájön, hogy itt válásról van szó, addigra a másik fél már nagyon előre jár a válás folyamatában és az érzelmi elhidegülésben. Mindenképpen mindkét fél számára hangsúlyos az érzelmi ambivalencia, az érzelmi elszakadás és a saját utak keresése, viszont a kezdeményező ezekben jóval előrébb jár.

Minden válás nagyon nehéz, rengeteg érzelmi hullámzást, átgondolást tartalmaz.

Hogyan tud a válás elcsúszni?

A válás két ponton tud elcsúszni, amikor mindkét fél sértettségéből és haragjából fakadóan elkezdi keresni a hibást és a válás folyamatára már csak mint győzedelemre és vesztességre tud tekinteni. A másik félrecsúszás akkor történhet, amikor gyerekek is vannak, és azok érzései, gondolatai és korosztálybeli sajátosságai figyelmen kívül vannak hagyva.

Mi van a gyerekekkel?

Sokszor felmerül a szülőben a kérdés, mit válasszak: saját boldogságomat, vagy gyerekeim boldogságát? Azt gondolom , hogy ez nem megfelelő kérdés, hiszen a kényszeredettséget, a rugalmatlanságot hangsúlyozza. Minden gyereknek nagyon nehezére esik szülei válása, de talán még ennél is nehezebb, ha  a gyerek nem kap jó mintákat gyerekkora alatt, ha nincsenek átbeszélve a válás körüli téveszmék, ha nem kap elég szeretet és támogatást a családjától. Főleg a 3-6 majd a 12-18 éves kor közötti gyerekeknek van a legtöbb téveszméjük a válást illetően. Ők ugyanis a válás folyamatát saját hibájuknak élik meg, ezért nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy két felnőtt kapcsolata nem is jön létre és nem is megy tönkre a gyerekek miatt. A gyerekek szeretete és elfogadása nem függ a párkapcsolat alakulásától, az mindentől független és jó esetben magától értetendő, pusztán azért, mert világra jött a gyermek.

Nagyon nagy tévedés az is, amikor a pár hitegeti magát és a gyerekeket is, hogy a jóban maradásból még lehet újra kapcsolat és szerelem. Ez olyan mély fájdalomhoz vezethet, mely megkérdőjelezi mind a szerelmet mind az élet értelmét is a gyerekben.

Amikor tudatosítjuk és megértjük partnerválasztásunk mintázatát, akkor lépést teszünk saját érzelmi fejlődésünk és érettségünk felé. Jó lenne, ha ez a gyerekek születése előtt már megtörténne. Ha mégsem történt meg a megfelelő önismeret, az együttélés közben is van lehetőség a változtatásra, belátásra, kompromisszumok meghozatalára. A legfontosabb a tudatosítás, akkor is ha bent maradunk a kapcsolatban és akkor is ha kilépünk. Úgy éljük az életünket, hogy legyenek választási lehetőségeink.