A fogyókúra csapdája

Sokszor lehet olvasni, hogy a fogyókúra fejben dől el, eldöntöd és kész. Ez nagyon könnyűnek hangzik, de akkor miért ilyen nehéz?

Nagyon sok fogyókúrás programmal, bogyóval, diétás étrenddel, diétás, szénhidrát és zsírcsökkentett ételekkel lehet találkozni az interneten, melyek a fogyókúraipar részeit képezik. Soknál nagybetűkkel azt is kihirdetik, hogy az adott módszert, szert alkalmazva X idő alatt Y kg-tól lehet megszabadulni, néhány elvetemült marketinges még azt is hozzáteszi, hogy erőfeszítés, koplalás, vagy extra mozgás nélkül. Ilyenkor az adott szert olyan piedesztálra emelik az eladók, hogy már-már isteni erőkkel ruházzák fel, s mintegy csodaként vásárolják meg a kétségbeesett fogyni vágyók. 

Az egyik legnagyobb probléma, hogy ezek a módszerek instant, mindenkinek szóló megoldásokként vannak kezelve. Holott ilyen nem létezik. A fejben dől el mondásban ilyen szempontból nagy igazság van, csak azt felejtik el, hogy nem máséban, hanem a sajátodéban, mivel mindenkinek a saját fejében és testében van a megoldás a problémájára, nem máséban. Mindenki más és más és ezért bejósolhatatlan, hogy mennyi idő alatt mennyit fog fogyni. Pedig fogyókúrázóként az nagyon csábító tud lenni, hogy csak ezt és ezt kell betartanod és cserébe megszabadulsz a súlyfeleslegtől. Ezzel nagyban csökken a felelősség súlya, nem neki magának kell megtalálni a helyes megoldást, mivel csak követnie kell, ez a legnagyobb csábereje ezeknek a programoknak. Sokan vannak, akik szívesebben követik a szabályokat, mint megalkotják. Azonban a könnyebb út, ebben az esetben sem a helyes út. Sokkal nehezebb és több munkát igényel az, hogy az ember megtalálja azt, amire a saját testének szüksége van, ami némileg groteszk. Hiszen ki ne ismerné a saját testét és annak szükségleteit? Ellenben a valóság az, hogy nagyon sokan nincsenek tisztában a saját testük szükségleteivel. Ennek gyökerei talán onnan indulnak, hogy gyerekként megtanuljuk a napi 5x étkezés fontosságát, így, ha reggeliidő van, eszünk, tízórai van, eszünk, ebédidő van eszünk és így tovább… Kisbabáknál is sokáig volt az a vezető, általános nézet, hogy három óránként etetni kell, akkor is, hogyha nincs semmilyen egészségügyi deficit, ami ezt indokolttá tenné. Az utóbbi időben szerencsére egyre inkább teret nyer az igényszerinti szoptatás elve, vagyis akkor etetik meg az anyukák a babáikat, amikor azt szükségesnek látják a jelzéseik alapján. Ez a szokás tudja azt segíteni, hogy a babában kialakuljon a belső szükségletekre való fókuszálás, illetve azok kielégítésének megtanulása. Ellenben a kötött időpontokban való étkezés, illetve az ezt kiegészítendő szülői nézetek: mint a nem is ettél rendesen, tessék megenni, ami a tányérodon van felkiáltás, rákényszerítik a gyereket, hogy olyankor is egyen, amikor nem éhes és így idővel megtanulja, hogy nem a teste jelzéseire kell hallgatnia, hanem az egyéb külső ingerekre.

Korunk másik nagy problémája, hogy az elfogyasztott táplálékok között egyre nagyobb szerepet kapnak az ultraprocesszált, agyon cukrozott, sózott és ízfokózott ételek és italok, melyek szinte „etetik” magukat. Ezek az ételek/italok egyrészt nagyon nagy kalória tartalommal bírnak, ellenben az éhséget/szomjúságot nem csillapítják, hogy is tennék, hiszen nincsenek meg bennük az egészséges táplálkozáshoz szükséges tápanyagok, pl vitaminok, ásványi anyagok, rosttartalom. Továbbá ezek az ételek olyan pszichológiai hadviseléssel átszőtt marketinggel vannak ellátva, melyek kifejezetten azt gerjesztik, hogy többre és többre vágyjon belőlük az ember. Hiszen a gyártónak az áll érdekében, hogy minél több fogyjon az adott termékből és mélységesen hidegen hagyja őket az, hogy ezzel milyen negatív hatásokat érnek el az egyének életében.   Ilyen pszichológiai trükkök közé tartoznak már maguk a nagy szuper- és hipermarketek létezése is, ahol óriási ingeráradat csapja meg az embert, amint belép, s rögtön elfelejti a tényleges szükségleteit, helyette az orránál fogva vezetik a drága, ám sokszor szükségtelen termékek felé. Ezekben a nagy bevásárlóközpontokban az átlagember is olyan bőséggel találkozik, mint korábban még a királyok sem, s ezt tovább fokozza, hogy egy átlag keresetből is alaposan tele tudjuk pakolni a bevásárlókosarat, ami hatalom és elégedettség érzését generálja a gyanútlan vásárlóban. A trükkök közé sorolható a bevásárló kosarak elterjedése is, ami kényelmessé és egyben lehetővé is teszi az óriási mennyiségű áru megvételét, amire korábban egy-egy kis bevásárlókosárka messze nem engedett teret. Naphosszat lehetne még sorolni a jól megkomponált marketing fogásokat, melyek az egyre nagyobb fogyasztásra ösztönzik az embereket, de ebben a cikkben most nem ez a központi téma, így álljunk meg ennyinél és térjünk vissza a fogyókúrához.

A fogyókúrák legnagyobb kihívása a fenntarthatóság és egyben ez okozza a legtöbb próbálkozás bukását is. A cikk kezdetén említett csodaszerek és módszerek a legtöbb esetben instant és univerzális megoldást kínálnak, irreális eredményeket ígérve. Ezekkel az a nagy probléma, hogy negatív spirált képesek generálni és néhány apróbb siker után képesek még nagyobb kövérségbe taszítani az embert, mint amivel nekilátott.

A fogyókúra bukásának lépései:

A spirálból való lehetséges kilépés az, ha nem tucat programot próbálok követni, hanem befektetem az energiát abba, hogy kiderítsem, nekem mire van szükségem és mi az, amit tényleg következetesen és hosszútávon tudok követni, illetve emellett, mint minden célnál az életben érdemes a hosszútávú nagy célt kisebb alcélokra lebontani, amiknek objektíven is meg kell vizsgálni a realitását. Az irreális célok a negatív spirálba vezető biztos utat jelentik.

Ennyi fért a mai cikkbe, jövő héten érkezem a folytatással, mely a Tényleg le akarsz fogyni?! címet fogja viselni.

Szakirodalom:

Lukács, L. (2015). Az éhes lélek gyógyítása–Túlsúly, evészavarok és kapcsolati problémák.

Forgács, A., Forgács, D. & Forgács, D. (2013). Globesity, a tömeges elhízás pszichológiája. Magyar Tudomány, 2013(7), 811-819.