A fiatal felnőttkor krízisei

A serdülőkori életszakaszt a fiatal felnőttkor követi. Ilyenkor megy végebe a beilleszkedés a társadalom szerkezetébe, melynek három feltétele van: a tanulmányok lezárása, az önálló egzisztencia megteremtése, és a felnőtt közösségi kapcsolatrendszer kialakítása. Az elhúzódó egyetemi évek és a szülőkről történő részleges leválás miatt a serdülőkor sokszor a felnőtt évek elejéig tart. A fiatal felnőttkor feladatai közé tartozik a szülőktől való függetlenedés lezárása, a stabil partnerkapcsolat létesítése, és a foglalkozási szerepbe való beilleszkedés. A modern korban számtalan fiatal szenved az életszakaszváltás problémáitól, kialakultak sajátos státuszok, mint az „örök egyetemisták”, a szülőktől anyagilag még függő, húszas évei végén tartó, a következményekkel járó döntéseket nem vállaló, családalapítást halogató ifjak. A fiatal felnőttkor a húszas évek elején kezdődik, de az életszakasz vége akár harmincöt éves korig is eltarthat. 

Erikson pszichoszociális stádiumának hatodik szakasza a fiatal felnőttkor, amelyben a másikkal való intimitás megvalósítása a megoldandó feladat. Előfeltétele a serdülőkorban elért identitás, hiszen az intimitásra való képesség azt is jelenti, hogy a személy saját önazonossága feladása nélkül képes bensőséges kapcsolatot kialakítani. Intimitás alatt azonban nem csak a mély párkapcsolat iránti elköteleződni tudást, hanem a jól felépített és megfelelő énhatárokkal rendelkező identitás elérését, célok, eszmék, ügyek, feladatok iránti elköteleződést is értjük. Az életszakasz sikertelen megoldás esetén valamelyik területen fennmaradhat az izoláció, a fiatal felnőtt magányossá és elszigetelté válhat.

A civilizált társadalmakban a fiatal felnőttkori krízisek négy fő csoportba sorolhatóak: 

• Leválás a származási családról
• A munkába állás krízise
• A párválasztás krízise
• Az elköteleződési válság