A férfiak védelmében (2)

Amikor a pár konfliktusai mindennapossá válnak: ha egyre hosszabb időre nem találnak egyetértést, ha nem sikerül békét kötni és változtatni az addig berögződött rossz viselkedésükön, gondolko­dá­su­kon, akkor lehet, hogy végül beadják a válópert. Ha elválnak, mindent, ami közös volt, el kell osztani, dönteni kell, hogy mi kié legyen. Ha a felek nem jutnak közös megállapodásra, akkor a bíró dönt: a házasságban szerzett vagyon, ingóságok fele-fele, a gyerek pedig az anyánál, hiszen ő volt a gyerekkel otthon egyedül - általában így gondolkodunk erről. Az, hogy a férj szintén egyedül dolgozott az egész idő alatt, az ebben az esetben nem érdemleges. Bár mindketten azt tették, ami természetszerűen képességük ilyenkor. Ha durván egyszerűsítjük a képletet, akkor ez úgy nézhet ki, hogy mivel a nő szül-szoptat-gondoz, a gyermek nála legyen elhelyezve, ha válnak.

Mit mondanak a statisztikai adatok? A 2000-es években Magyarországon 1000 házasságkötésre 562 válás jutott.

- Közös megegyezés esetén 92%-ban az anyánál maradnak a gyerekek.

- Vitás pereknél 60%-ban ítéli a bíróság az anyának a gyermeket.

De akkor kapunk pontos számot, ha tudjuk, hogy mi az arány: a bontóperek közül hány százalék a közös megegyezés, és mennyi az ellenzéses (azaz bírói döntés által született gyermekelhelyezés)?

Dr. Grád András és munkatársai kutatásában (Családi Jog, 2007.) egyértelmű választ kapunk:

99 %-ban áll fenn a közös megegyezés a bontópereknél! Ez pedig azt jelenti, hogy 100 válás után a közös megegyezéseknél: 7,9 és az ellenzéses pereknél 0,4 az apai arányszám, amikor ők nevelik tovább a gyermeket, összesen tehát 100 esetből (7,9 + 0,4 =) 8.3 esetben! Döbbenten olvastam a számokat az ügyvéd cikkében.       (folyt.köv.)