Felnőni egy párkapcsolathoz

A szülőktől való függetlenedés a felnőttkor egyik nagy feladata. Sokszor lehet, hogy mindez csak látszólag történik meg, egy párkapcsolatban viszont ez hamar felszínre kerül. Hogy mit is tehetünk ilyenkor? Erről szól az alábbi cikk.

A szülőkről való leválás egy hosszú, ha nem élethosszig tartó folyamat. Mindez alatt azt a folyamatot érti a pszichológia, melynek során a fiatal fokozatosan függetlenedik szüleitől, származási családjától. A családi fészekből való kirepülésnek viszont csak az egyik oldala a fizikai (vagy földrajzi) és anyagi értelemben való függetlenedés. Kevésbé látványos, viszont sokszor annál nehezebb és annál nagyobb egyéni küzdelmekkel jár az önálló identitás és értékrend kialakítása, a pszichés-érzelmi értelemben vett leválás. A kettő persze nem választható el egymástól, de korántsem biztos, hogy azonos időben történik. A szárnypróbálgatások az élet különböző területein, legyen az akár a munka területe, vagy párkapcsolataink, együtt járnak szüleink döntéseinek megkérdőjelezéseivel. Azzal, hogy elköltözünk a szülői házból (ami szintén egy hatalmas lépés), munkába állunk, netán megházasodunk, még nem biztosítottuk a helyünket a felnőtt világban.

A „megnyúlt köldökzsinór” egyik példája lehet a manapság sokat emlegetett „mama hotel”, az a jelenség, amikor a fiatal felnőtt anyagi vagy kényelmi megfontolásból, nem tud, vagy nem akar elszakadni a szülői gondoskodástól. Más esetekben lehet, hogy az önállósodás csak látszólag történt meg. Egy párkapcsolatban mindez viszonylag hamar felszínre kerül.

Kérdés az, hogy észrevesszük-e a jeleket, továbbá hogy ki az, akit zavar ez a dolog? Elképzelhető, hogy az illető fiatal szenved ebben a helyzetben, amelynek az előnyeiről azonban nehezen mond le. A látszólagos kényelem egy idő után valószínűleg kényelmetlenné válik. Gondoljunk csak arra a 30-as évei elején lévő (házas)párra, akiknél az édesanya küldi rendszeresen a meleg vacsorát (persze minden ételt úgy készítve, „ahogy a kisfia szereti”), vagy mossa a lakásban a függönyöket. És ha nem feltétlenül szorítkozunk az anyákra, olykor az édesapa lehet az, aki „jobban tudja”, milyen téli gumi kell az autóra, milyen lakást válasszon a fiatal pár, milyen zene szóljon az esküvőn… és mire nem figyelnek, mindez már el is van intézve, netán ki is van fizetve. Ki tudna visszautasítani egy ilyen bár kedvező, de mégis kéretlen ajánlatot? Mindezek a hétköznapi, vagy akár jelentős életesemények (például az esküvő különösen) a szülőkről való leválás valódi próbatételei. Az ilyen esetek viszont a párkapcsolat próbatételeivé válhatnak. Lojalitás-konfliktusokhoz vezethetnek a szülő és a partner között, melyben az egyén egy „választanod kell”-szituációba kerül. Fontos viszont látnunk, hogy egy ilyen helyzet valójában nem a partner választásáról és/vagy a szülők elutasításáról szól, hanem a saját határok kijelölésről. Mindez kezdetben – úgy tűnik - leginkább az önállóságra, harmonikus párkapcsolatra vágyó fiatal érdeke.

Az egyes felnőtt életterületeken nehezen választható el, hogy meddig terjed a fiatal önállósága, és honnan kezdődik a szülőktől való függőség. A tisztázást segítheti, ha szüleinkkel lehetőleg nyugodt körülmények között, nyíltan megvitatjuk ezeket a kérdéseket. Megfogalmazzuk, hogy miben kérjük szüleink segítségét, elmondjuk azt, hogy meghallgatjuk a véleményüket, bizonyos kérdésekben továbbra is számítunk a tanácsaikra, a döntéseinket viszont mi magunk hozzuk.

Mit tehetünk, amikor azt vesszük észre, hogy a kapcsolatunkban nehézségeket, konfliktusokat okoz az, hogy a párunk a kelleténél szorosabb viszont ápol a szüleivel? Először érdemes megkérdeznünk magunktól: mit várok egy párkapcsolattól? Mit szeretnék adni és kapni? Mindez hogyan valósul meg a jelenlegi kapcsolatomban? Amikor megtaláltuk a választ, megbeszélhetjük ezeket a kérdéseket párunkkal is, innentől gondolkodhatunk közös értékek és célok mentén.

Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy a fentebb említett mintázat visszatérő az életünkben, többedszer találjuk magunkat hasonló kapcsolatokban - és szeretnénk ezen változtatni -, érdemes megfontolni, hogy pszichológustól kérünk segítséget.