Manapság nem „divatos” olyan témákról beszélgetni ismerőseinkkel, vagy egyáltalán gondolkodni olyan kérdésekről, mint lét, létezés, élet és halál. A modern ember egyre inkább elbarikádozza magát az ilyen, valóban komoly kérdések elől, minden mással próbálja kitölteni életét. Egyes emberek, akiknek eszükbe jutnak ilyen kérdések, sok esetben nem tartják magukat normálisnak, azt hiszik, depressziósok.
Pedig pontosan az ilyen kérdések azok, melyek az embert emberré teszik. A szellemi nagykorúság jele az, ha valaki sokat gondolkodik élete értelmén, vagy a halálon. Reflektál saját létezésére, ami kérdéseket vet fel. Az ilyen gondolatokat bátran végig kell vinni magunkban, a felmerülő kérdéseket pedig nem szabad elhessegetni, megválaszolatlanul hagyni.
A Karácsonyra való felkészülés valódi lényege pontosan ez: reflektálás önmagunkra, melyhez csend és magány kell. Az ilyen időszak lehetőséget teremthet arra, hogy elmélyedjünk magunkban. Egy idő után a létezésen, halálon való merengés, gondolatfolyam átvezethet minket egy olyan állapotba, ahol megtapasztalhatjuk egy bensőbb önmagunkat. Kicsit úgy érezhetjük, hogy elhalványul a külső világ, és a belső értelem csillaga felragyog. A keresztény vallásban Krisztus eljövetele értelmezhető úgy is, hogy egy nemes és jó tulajdonságokkal rendelkező, tiszta létállapot jön el, önmagamban.
Az erre való felkészülés csak magunkban értelmezhető. Érdekes, hogy napjainkban a Karácsonyra való készülődés ennek pont az ellenkezőjébe csap át, ilyenkor még fokozottabb a kifelé fordulás. Csillog-villog minden, mindenki rohangál ajándékokért, bevásárolni stb.
Lehet akármilyen a külvilág, MI DÖNTJÜK EL, MELYIK UTAT VÁLASZTJUK!
Komment írása