Félig teli vagy félig üres? - A magyarázó stílus szerepéről 1.

Miért van az, hogy egyeseknek semmi nem szegi a kedvét, míg mások egy apró baki után is kínosan érzik magukat?

A válasz meglepően egyszerű: máshogy magyarázzuk magunknak ezeket a történéseket.

Az életünk során megannyi pozitív és negatív inger ér minket, azonban az rajtunk áll, hogy hogyan is értékeljük ezeket az eseményeket. A pozitív pszichológia éppen ebben látja a “boldogság titkát”. Szerintük ugyanis az a személy, aki pozitív magyarázó stílussal rendelkezik, még a kihívásokban is a lehetőséget látja. Mindeközben a negatív magyarázó stílusú emberek hajlamosak pesszimistán reagálni még a lehetőségekkel teli helyzetben is.

De mi is az a magyarázó stílus?

A magyarázó stílus gyakorlatilag azt jelenti, hogy általában hogyan reagálunk az életünk pozitív és negatív eseményeire. A magyarázó stílus három dimenzió mentén szerveződik. Ezek a tartósság, a kiterjedtség, és a felelősség. Vagyis:

• Mennyire tartjuk tartósnak az adott helyzetet és következményeit?

• Általánosan jellemző vagy specifikus igazságot fedezünk fel?

• Illetve saját magunkat vagy külső tényezőket teszünk felelőssé a történtekért?

Például:

A buszon utazva egy régi ismerősre leszel figyelmes, ő azonban köszönés nélkül elhalad melletted. Hogyan magyarázod?

Ha optimista magyarázó stílusod van, nagyjából ez megy végbe a fejedben: “Biztosan fáradt, azért nem vett észre. Majd ha legközelebb összefutunk, bepótolja.” - Tehát a hatás átmeneti, specifikusan a fáradt reggelekre érvényes, és külső oknak tulajdonítható.

Pesszimista magyarázó stílussal ugyanez: “Annyira szerencsétlen vagyok, hogy soha senki nem vesz észre.” - Vagyis önmagadat hibáztatod, a helyzetet pedig általános érvényűnek gondolod.

Nézzük mindezt egy pozitív eseménynél. Például: A munkahelyeden tartott prezentáció után többen odamennek hozzád, érdeklődően kérdeznek, és gratulálnak az eddig elért eredményeidhez.

Optimista magyarázat: “Örülök, hogy észrevették, mennyi munkám volt a projekttel, és felfigyeltek a kitartásomra. Ezután biztos még több feladatban fognak rám számítani” - Vagyis a pozitív esemény érdemeit elismered sajátodnak, és úgy véled, a hatás tartós lesz és több területen meg fog mutatkozni.

Ezzel szemben a pesszimista magyarázat így hangzik: “Biztos csak azért jöttek ide, hogy jó színben tűnjenek fel a főnök előtt. Ha nem lett volna itt, senki nem figyelt volna a béna előadásomra” - Ez a magyarázat lekicsinyli a sikert, annak hatását és kiterjedését szinte a nullára minimalizálva.

A különbség érezhető, és talán e sorokat olvasva a legtöbb pesszimista magyarázó stílussal rendelkező személy szeretne átkerülni a másik csoportba. Arról, hogy mindez hogyan lehetséges, a következő cikkemben olvashattok.