Félelmetes karácsony

Trolloktól, manóktól, krampuszoktól féltek karácsonykor

Az ijesztő történetek összekovácsolnak

Nem csak a jószívű Télapó, vagy az ajándékosztó Jézuska jöhet el karácsonykor. Régebben ennél jóval színesebb felhozatallal várták az ünnepeket:   gonosz boszorkányoktól, gyerekevő trolloktól, és rosszakra vadászó krampuszoktól is féltek szerte a világban. A szakértő szerint nem véletlenül.


Ha december, akkor ünnep és ajándékdömping. Mikulás után nem sokkal érkezik a kis Jézus, majd tivornyával zárul az év. Szeretetet, várakozást, egymásra figyelést hirdet ez az időszak, és  legfeljebb attól félünk, hogy túl sokat költünk. Legalábbis manapság. Mert régen, ahogy nálunk, úgy  más népeknél jóval ijesztőbb hiedelmek is kapcsolódtak a decemberi időszakhoz.
 
Gyerekeket eszik a Krampusz
 Egy izlandi legenda szerint például  a hegyekben élő félelmetes óriás asszony, Grýla, 13 troll fiával és fekete macskájával kutatja karácsonykor a rossz gyerekeket, hogy elrabolja, majd később megfőzze őket az üstjében. Egy másik forrás szerint ugyanitt, megmenekülhetnek a szörnyű végtől azok, akik kapnak valamilyen ruhadarabot ajándékba karácsonykor. Így minden gyerek jól viselkedik, nehogy az legyen a büntetése, hogy elmarad a ruhadarab a fa alól.
  De  a saját kultúrkörünk hiedelmei sem olyan „puhák”, mint ahogy ma ismerjük őket. A Mikulást segítő Krampuszról  például biztos mindenki hallott gyerekkorában: ő hoz virgácsot és szenet a cipőbe, ha valaki rossz volt. Ám, az eredeti történet szerint nem egészen erről van szó, a régi időkben legalábbis biztosan senki sem szeretett volna találkozni ilyen teremtménnyel. A rossz gyerekekkel van dolga, ez igaz, de nem azért jön, hogy leckéztessen, hanem azért, hogy elkapja, és a barlangjában megfőzze őket vacsorára. De vajon miért van szükség ezekre az ijesztő mesékre még akkor is, ha ünnepre készülünk?
 Heller Csilla, pszichológus szerint  az ünnep felfokozott érzelmi állapotot kíván, természetszerűleg  ki kell emelkednie a hétköznapokból. Ezért a felfokozott állapotért pedig sokat megtesz az ember.  –  A félelem és az öröm testi tünetei gyakorlatilag ugyanazok: szapora légzés, gyorsabban verő szív, kiélesedett érzékek. A különbség csupán annyi, hogy míg az örömöt pozitív érzelemként éljük meg, addig a félelmet negatívként – kezd a magyarázatba.

Szeretünk rettegni
– Az ilyen ijesztő karácsonyi történetek, vagy akár  a tábortűz melletti mesék, esetleg a szellemidézős horrorsztorik  valódi eufóriát képesek okozni egy egyébként biztonságos, otthoni környezetben, ahol nyilvánvalóan nem fenyeget veszély. Hasznosak tehát, mert irányított körülmények között nézhetünk szembe a félelmeinkkel, és ugyanúgy irányított körülmények között tanulhatjuk meg, hogyan reagáljunk, ha bajba kerülünk – világít rá.
 Karácsonykor Norvégiában az asszonyok elrejtik a seprűiket, hiszen  ilyenkor felébrednek a boszorkányok, és ellopkodják azokat. A férfiak pedig ezt megakadályozandó napjában többször is kimennek a kapu elé, és vaktában lövöldöznek az égre, így próbálva elijeszteni a földöntúli teremtményeket.    
De a  görögök is félnek:  a föld alatt élő, karácsonytól január elejéig garázdálkodó  manókat próbálják távol tartani. A legenda szerint csak éjszaka tesznek gonosz dolgokat, és  azok, akiknek az otthonában van kandalló, egész éjjel égve hagyják a tüzet, hogy a manók ne tudjanak bejutni a házba. Ám, az is segíthet, tartja  a hiedelem, ha disznóállkapcsot akasztunk a kandallóba, mert a manók nyilvánvalóan félnek tőle.
Lehet azonban másképpen is védekezni ellenük. Természetesen  az ajtón át is bejuthatnak  a házba. A görögök ezt azonban úgy akadályozzák meg, hogy konyhai szűrőt tesznek az ajtó elé. Mivel a manók, megmagyarázhatatlan okokból, nem tudnak ellenállni a számolásnak, megpróbálják a szűrőben lévő valamennyi lyukat összeszámolni. De mivel a  három szent szám a manóknál,  ha eljutnak idáig, egyszerűen meghalnak. 

A gyerekek másképp félnek
Heller Csilla szerint bármilyen groteszknek is hatnak ezek a legendák, nem kell őket véresen komolyan venni, és felháborodni sem érdemes azon, hogy mivel tömték régen a gyerekek fejét. – A felsorolt karácsonyi hiedelmek között akad olyan, ahol a jó viselkedés menti meg a gyerekeket a gonosztól.  Ez elsőre banálisnak tűnik, de van értelme. Azt üzeni, létezik megoldás, van menekülő út, ráadásul a kulcs a mi kezünkben van, aktív résztvevői vagyunk a saját életünknek, nem csak elszenvedői a velünk történteknek – magyarázza a szakértő, és elmondja, a gyerekek még egész másként gondolnak a hasonló történetekre, mint a felnőttek.
– Ami felnőtt fejjel szörnyűségesnek tűnik, nekik egyáltalán nem az. A halált magát még nem értik, az ő képzeletükben például a  klasszikus Jancsi és Juliska mese  boszorkány gyilkossága sem úgy tragikus, ahogy  nekünk. Egyszerűen nem gondolnak bele, hogy ez mit jelent. Nincs még a dolgoknak állandóságuk a fejükben, így simán el tudják képzelni, hogy akit a mesében tegnap megfőztek, azt holnap újra meg lehet.  Ráadásul elég szélsőséges a gondolkodásuk, tehát ha van a mesében jó pólus, akkor kell, hogy legyen rossz is – mondja, és hozzáteszi,  ezek a történetek az összetartozás érzését is erősítik.
– Ha együtt éljük át a félelmetes meséket, az összekovácsol minket, és megerősödött kapcsolatokkal jövünk ki az ünnepből. Még az apró-cseprő konfliktusok oldására is jó, hiszen átéljük, hogy élünk, biztonságban vagyunk, az eljövő megkönnyebbülés hatására kioldódunk, és rendezni tudjuk konfliktusainkat – fejezi be  a szakértő.