Ősszel a külső fény csökken, a belső növekszik, a nyári élmények és kint töltött idő után egyre inkább a belső világunk felé mozdulunk. Búcsúzunk a nyár színeitől, ízétől, illatától, örömeitől, szabadságától. Meg kell találni az első lépéseket a belső világunk felé. Az évszakváltást testi-lelki szinten is megéljük. A nyári nyüzsgés után új rend születik. A természet változik, a levelek hervadni kezdenek, a természetbeli elmúlás egyben az újjászületés lehetőségéről is szól. Eleinte nehéz lehet a befelé fordulás a gazdag nyár után, de ahogy egyre inkább előtérbe kerül a szellemi aktivitás, annál könnyebbé válik. Az őszi művészetterápiás foglalkozások a természet változásának megidézésről szólnak, az elengedésről, a számvetésről, az új rend alakulásáról. A tematika célja a veszteségek elfogadása és feldolgozása, és az értékek továbbörökítése, alkotásban történő megjelenítése. Az ősz a kötődések, a kötelék és leválás témáját érinti, amely központi mindannyiunk életében. Feldolgozandó témák a művészetterápiában: veszteségek, elmúlás, búcsúzás, magány. A témafeldolgozás kettős irányú: egyrészt az emberiség egészét érintő, egyetemes érzések jelennek meg, másrész a saját szubjektív érzéseink a témában.
Forrás: Antalfai Márta (2016) - Alkotás és kibontakozás. A Katarzisz Komplex Művészetterápia elmélete és gyakorlata
Komment írása