Érzelemkről I.
Fontosnak tartom, hogy mindenki foglalkozzon az érzéseivel, mert nagyban befolyásolja a betegségek kialakulását, az, hogy a napjaink nagy részében, milyen érzések kísérik a gondolatainkat. Az emberek nagy többségének napjait a félelem alapú érzések -aggodalom, szorongás, pánik, fóbia, szélsőséges formája paranoia- töltik ki. Az enyhébb formákat inkább kellemetlenségként éljük meg, óvatosság, bizalmatlanság, rémület, gyanakvás, lámpaláz. Félünk a szenvedéstől, fájdalomtól, visszautasítástól, szegénységtől, büntetéstől, erőszaktól és még sorolhatnám a félelem különböző formáit. Az összes negativitás eredete, hogy valamit rosszul teszünk. Amikor a félelem miatt stresszt élünk át, és a negatív történésre nincs fizikai válasz ( pl.menekülés, kibeszélés, megoldás), akkor a „stressz enzim” ott marad az izmainkban, mint valami méreg, megbetegítve a szerveket ,és a régóta fennálló, krónikus félelem fokozatosan leépíti az immunrendszert és mindenre rombolólag hat. A félelem, bűntudat, hosszútávon betegséghez és sikertelenséghez vezet. Fontos, hogy ha történik velünk valami, ami félelmet kelt bennünk, azt tudatosítsuk és keressük a helyzet megoldását, ne essünk kétségbe, ne nyomjuk el magunkban, ha valakivel megbeszéljük, az pillanatnyi megoldásként megfelelő lehet. Minden este gondoljuk végig a napot és ha a nagy részében a félelem valamely formája volt jelen, akkor próbáljunk ellazulni (relaxáció, meditáció), ha ez nem megy akkor próbáljuk újra értelmezni a helyzetek.
Komment írása