„Erre gyere, ne menj arra; jobb út van erre, mint arra…”

Bizonyára rengetegen vagyunk, akik a fenti sorokat elolvasva, önkéntelenül dúdolni kezdjük a dallamot és folytatni tudjuk a népdalt. Nemrégiben ügyintézés közben ütötte meg a fülemet az alábbi nóta, és magam is meglepődtem a szövegén. Hiába ismerem a dallamot, szöveget évtizedek óta, valahogyan eddig nem ismertem rá a régiek bölcsességére.

Az utóbbi évtizedben sokkal tudatosabb, nyitottabb lett a társadalom a családi kapcsolatok pszichológiájával kapcsolatban. Egyre több ismeretterjesztő könyv, tanulmány jelenik meg a témában, nem csak szakembereknek. 

Klienseim történeteiben gyakran előkerülnek olyan konfliktusok, amely a származási családjuk és a partnerük családja között alakul ki, vagy amelyek a párkapcsolatban ezek miatt jelennek meg. Ez nem újdonság, hiszen régóta humor tárgyát képezik az anyósokkal, vejekkel, szülőkkel való együttélési nehézségek, a generációk közötti különbségekből adódó vitás helyzetek, amelyeknek élét talán viccel (is) igyekeznek elvenni. Ami azonban ma már más, az ehhez való hozzáállás, ennek a tudatosabb formálása. 

Ha a fenti népdalt (Kis angyalom szeme-szája) a rendszerszemléleti családterápiás irányzat szemszögéből nézzük, azt mondhatjuk, nagyon pontosan kifejezi a fiatalok egymás iránti elköteleződésének az igényét. Ez nem jelenti azt, hogy a vér szerinti családot meg kellene tagadni, hanem azt, hogy bizony ahhoz, hogy megfelelő párkapcsolat és új, nukleáris család alakulhasson ki, le kell válni a származási családról. Amennyiben ez nem sikerül, az gyakran erős lojalitáskonfliktust eredményez a párkapcsolatban. Az új szerepek kialakulásában meghatározóak a családtagok, hiszen például nehéz úgy feleséggé és anyává válni valakinek, hogy közben folyamatosan gyerekszerepben tartják a saját szülei. A férj pedig érezheti azt, hogy a felesége figyelméért, elköteleződéséért az anyósával vagy az apósával kell megküzdenie, amiben pedig nyilván hátrányból indul, hiszen a vérségi kötelékek gyakorlatilag eltéphetetlenek és megmásíthatatlanok. A szülők szerepe a gyermek kirepülésével nem ér véget, azonban fontos felismerni a családi rendszerek szükségszerűen bekövetkező változását. Optimális esetben sikerül megtalálniuk a családtagoknak az új egyensúlyt, amelyben mindannyian elégedettek lehetnek. Ha ez akadályokba ütközik, szakember segítségével, akár egyéni önismereti úton, akár pár-vagy családkonzultáció útján elindulva meg lehet változtatni a kevésbé jól működő kapcsolatokat is.