Elhárító mechanizmusok

Elhárító mechanizmusok

Az emberek sokszor kerülnek olyan megterhelő helyzetbe, amikor valamilyen nagyobb veszteséget, traumát elszenvedve elveszítik egyensúlyukat.

Ilyenkor másképp érzékelik a világot és önmagukat, előállhat, hogy kevésbé – vagy egyáltalán nem – képesek szembenézni a történtekkel s elviselni fájdalmas, túlságosan intenzív negatív érzéseket.

Ilyenkor a hárítások közül is az erőteljesebb, primér formák kezdhetnek el működésbe lépni.

Valamennyi elhárító mechanizmus védi az egyént ezekben a helyzetekben az elviselhetetlen vagy elfogadhatatlan érzések, gondolatok átélésétől. 

A személyiségen belüli folyamatok többsége -  a teljesen normális és a problémákkal küzdő emberek esetében is - a szorongáshoz kapcsolódik.  A szorongás olyan kellemetlen belső állapot melyet az emberek igyekeznek elkerülni vagy próbálnak megszabadulni tőle.

Az elhárító mechanizmusok azok, melyek segítenek az intrapszichés konfliktusok feszültségének belülről történő oldásában:

Elfojtás: A túl ijesztő vagy fájdalmas impulzusokat kizárjuk a tudatunkból Nagy pszichés erőket köt le az egyén részéről. Felismerése: a személy dühös lesz, sírni kezd, eltereli a szót stb. (Valaki máson csattan a harag, amihez az illetőnek semmi köze, szelep)

Tagadás: Egy esemény vagy állapot teljes elutasítása. Az elfojtástól az különbözteti meg elsősorban, hogy itt külső forrásokból eredő fenyegetésekről van szó. A probléma létezésének tagadása, észre/tudomásul nem vétele. Hasonlít a elfojtáshoz: mindkettő elrejti a tudatosság elől azokat a dolgokat, amikről a személy azt gondolja, nem tud megküzdeni velük. Pl.: A tanár és az igazgató beszél a droghasználó fiatal szüleivel, akik nem hiszik el, hogy valóban fennáll a probléma.

Reakcióképzés: Az elfojtott vággyal ellentétes cselekedeteket hajtunk végre, vagy azzal ellentétes nézetet hangoztatunk. Pl.: Tamás macho benyomást kelt magáról, miközben a lelke mélyén bizonytalan a nemi identitásában.

Projekció: Az általunk elutasított érzést, szándékot, saját hibáinkat kivetítjük a másik személyre. Pl.: Az önmagában bizonytalan apa piszkálja a fiát azért, mert „kishitű”.

Regresszió: Egy korábbi, már meghaladott fejlődési szintre jellemző viselkedést produkálunk. Pl.: Válása után Erika visszatért a szüleihez, akik napi életében maximálisan kiszolgálták.

Racionalizáció: Racionális mentségek keresése érzelmi indíttatású viselkedésre, vagy annak kudarcára. Pl.: Istvánt visszautasította a nő, akihez közeledni próbált. A barátjának azt mondta utólag, a nő túl messze lakik, a távkapcsolatok pedig működőképtelenek.

Intellektualizáció: Ha fenyegető dolgokról hideg elemző és tárgyilagos terminusokban gondolkodunk. (Pl.: orvos, aki közli a halálesetet a hozzátartozókkal)

Áttolás: ennek esetén az impulzus az eredeti céltárgyról egy kevésbé fenyegetőre tevődik át Pl.: Haragszom a főnökömre, de otthon vezetem le

Szublimáció: Az el nem fogadható késztetések átterelése társadalmi szempontból elfogadhatóbb tevékenységbe. Pl.: Éva új főnökével nehéz kijönni. Amióta hivatalba került, Éva rendszeresen jár boxolni.

Az elhárító mechanizmusok jellege a lelki érettség és egészség egyik fokmérője.

Az elhárító mechanizmusoknak van hierarchiája: Legalsó szint a projekció, a tagadás. Felette van a racionalizáció, elfojtás, áttolás, intellektualizáció.  A legmagasabb szint pedig a szublimáció. Az alsó szinten található elhárító mechanizmusok feltétlenül változást igényelnek. A magas szintű elhárításaink megmutatják, hogy egy fejlett, érett személyiségű ember hogyan szabályozza problémái kapcsán a belső feszültségeit.