Search a listing

Elakadva

Körül nézve azt látjuk, hogy szinte teljesen elfogytak az úti társak, mert más merre indultak egy idő után. Nem látunk magunk előtt újabb célt, ugyanakkor hátra tekintve minden olyan színesnek és élettelinek tűnik. A múlt megidealizált illúziója, ahová sosem tudunk visszamenni, bármennyire is vágyunk rá. És ami valószínűleg nem is pont olyan, mint amilyennek innen látszik.

Szóval itt ülünk családdal vagy anélkül, veszteségekkel és rengeteg eltelt idővel, és fogalmunk sincs, mi legyen. Úgy tűnik, ha tovább megyünk, ugyanez a kiszámítható, unalmas táj vesz majd körül, és az egyetlen esemény az lesz, hogy még inkább elfogynak a körülöttünk lévők.

Állunk hát egy helyben és azon gondolkodunk, előre menjünk, keressünk egy elágazást, vagy egyszerűen üljünk le. Mert mindek is tovább menni? Erre a kérdésre hamar választ lelünk, mert rájövünk, ha csak mi ülünk le, a többiek talán megállnak velünk egy rövid időre, de végül csak tovább indulnak. Mi pedig maradunk magányosan, elfeledve.

Tovább kell hát menni. De merre? A kiszámítható egyenes úton, vagy térjünk le egy ismeretlen ösvény felé?

Azt kell mondanom, teljesen mindegy. Nincs jó vagy rossz választás. Hiszen minden döntésünk nyereséggel és veszteséggel is jár. A lényeg, hogy induljunk el, és ne féljünk attól, hogy esetleg hibázunk, vagy orra esünk. Épp ezek lesznek azok a dolgok, amik által megismerjük magunkat, a határainkat, és talán megtaláljuk az értékeinket. Ezekkel a tapasztalatokkal és élményekkel meg lehet küzdeni, és addig is haladunk, és éljük azt az életet, amit mi választottunk.

A saját választás pedig valószínűleg nyitottá is tesz minket az új élményekre. Még az is kiderülhet, hogy a kiszámítónak tűnő egyenes nem is olyan unalmas, ráadásul lehetőséget ad arra, hogy hogy jobb kapcsolatot alakítsunk ki a megmaradt társainkkal. Ha pedig mégis más utat választunk, bár jó eséllyel néhányukat elveszítjük; de ki tudja, kikkel futunk össze később?

Mozduljunk hát, és éljünk! Majd később megállunk, és leülünk. Egyszer, utoljára, ha végképp elfáradtunk.

A blogbejegyzést Erdei-Csukás Csaba Vendel (Tanácsadó szakpszichológus) küldte be. Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kiemelt szakemberek a témában

Komment írása

Heti válogatás e-mailben

Minden héten elküldjük a legújabb szakértői válaszokat és cikkeket. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.

Megerősítő levelet küldünk; a feliratkozás csak a benne lévő linkre kattintva lesz érvényes. Adatkezelési tájékoztató