Egyernyő alatt
A Körúton haladtam, amikor rákezdett az eső. Szorosan fogtam az ernyőmet, és gépiesen kerülgettem az aszfaltos-városi tócsákat. Egy váratlan pillanatban egyszer csak mellettem termett egy férfi. Megengedi?- kérdezte, és már bújt is az ernyőm alá, ügyelve arra, hogy hibátlanul átvegye lépteim ritmusát. Mást nem mondott. Nem kezdeményezett beszélgetést, nem indokolt, nem csinált semmit, csak jött mellettem.
Vagy inkább velem…..? És hová….? Meddig…..?
A következő sarokig. Ott nagy lendületet vett és befordult egy mellékutcába.
Pimaszság? Meglehet. Illetlenség? Akár. Természetes emberi reakció ami ma már idegenül hat? Ma sem tudom a választ de azóta is azt érzem, hogy kihagytam húsz másodpercet az életemből.
Húsz másodperc. Nem nagy idő. Mindössze ennyi kellett volna egy kis kedvességhez, humorhoz, egy kis pajkossághoz. Nem több, mint húsz másodperc.
De miért tartom még mindig az ernyőmet, hiszen már nem is csepereg.?
Ki lehetett Ő aki csak úgy jött, aztán elment? Na és a többiek, velük mi van? Egyik-másikukkal talán már van közösen megélt pillanat az életünkben: Vígszínház.. múlt pénteken,...tízedik sor négyes ülés? Az enyém volt az ötös. Hm. Vagy ott van például az a nő, olyan ismerős lett hirtelen az arca! Lehet, hogy már láttam valahol?
Lehet, csak nem néztünk egymás szemébe, mert akkor ezek a kérdések egyáltalán nem voltak fontosak..
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása