Egy rövid Zen történet a szorongásról

Hol létezik voltaképp a szorongás?

A következő zen történet Shunmyo Masuno „Az egyszerű élet művészete – 100 zen gyakorlat a szebb és nyugodtabb hétköznapokért” című könyvében található.

"A zen buddhizmusról úgy tartják, egy Bodhidarma nevű szerzetestől származik. Ő adta át tanításait követőjének, Huikének.

Huike így ízben megosztotta bánatát Bodhidarmával. „Elmém mindig tele van aggodalmakkal. Kérlek, segíts lecsendesíteni őket!”

Bodhidarma így felelt: „Lecsendesítem az aggodalmaidat. De előbb hozd ide őket. Ha leteszed elém és azt mondod „ezek az aggodalmak terhelnek engem”, akkor lecsendesítem őket.”

Ezt hallva Huike először értett meg valamit. Az aggodalom az ő tudatában létezik, tehát nyilvánvalóan nem egy kézzelfogható valami.

A félelmei megfoghatatlanok voltak, mégis ragaszkodott hozzájuk. Rájött ennek a hiábavalóságára. Szükségtelen olyasmi miatt nyugtalankodni, ami még nem történt meg. Arra gondolj, ami épp most történik.

Szinte minden szorongás megfoghatatlan, a saját tudatot szüleménye."

A múltban és jövőben élő elme

Masuyo történetének tanulsága örökérvényű. Aggodalmaink többségét a saját tudatunk szüli azzal, hogy felvázolja nekünk a létező legrosszabb eshetőségeket és belehelyez minket. Ilyenkor ellenünk fordul elménknek az a csodálatos képessége, hogy képes akár egy elképzelés alapján is olyan érzelmeket átélni, mintha az adott gondolat a valóság lenne. Elménk jellegzetes szokása, hogy a jelenünk tiszta megélése helyett a fájdalmas múltba és egy félelmetes, meg nem történt jövőbe repít minket ha gondolkozni kezdünk. Ilyenkor aktiválódik a túlgondolás mechanizmusa is: egészen apró dolgokból gyorsan kibontakozó rettenetes katasztrófákat vagyunk képesek vizionálni. Ez annyira egyetemes emberi tulajdonság, hogy majdnem 2000 évvel ezelőtt a római filozófus Seneca is ugyanezt örökítette meg:

„Félelmeink többségben vannak a ránk leselkedő veszélyekkel szemben, képzeletünkben többet szenvedünk, mint a valóságban.”

Szóval ha legközelebb aggodalmaid a fejed fölé tornyosulnak, próbáld ki, hogy leülsz, lelassítod a lélegzeted és belegondolsz: ami nyomaszt az valóban létezik és megtörténik éppen a valóságban is? Vagy csak a fejemben zajlik az egész és semmi sem garantálja, hogy élőben is ugyanez fog történni? 

Nagy valószínűséggel az utóbbi válaszra fogsz jutni. Ne értsd félre, ez nem azt jelenti, hogy nincsenek nehézségeid. Az élet néha hatalmas próbatételek elé állít. De valójában nagyon kevés olyan problémánk van ami éppen a jelen pillanatban fejti ki a hatását, a legtöbb csak az elménkben kísért a holnaptól való félelem képében. De a holnap mindig magában hordozza az új esély és új lehetőségek reményét is.