Dopamin korszak, könyvajánló

Anna Lembke, amerikai pszichiáter, írása egy remek összefoglaló a társadalmunk új kihívásairól a túlingerlés és érzelemszabályozási nehézségek tekintetében. Az alábbiakban e könyvet foglalom össze röviden.

Manapság jóval több ingert fogadunk be, folyamatosan dolgoztatva ezáltal idegrendszerünket rendszerünket gondolva akár a social médiára, akár a filmek, sorozatok, youtube, tiktok felgyorsult tempójára.Láthatjuk, hogy ezek mind a jutalmazó rendszerünkre. Ezáltal a dopamin termelésünkre hatnak. Ez a napi megnövekedett dopamin mennyiség megváltoztatja azt a kapcsolatot, amit a fájdalommal és a élvezetekkel tartunk.

A fájdalom és az öröm az agyban két oldalát képezik ugyanannak az érmének, és folyamatosan egyensúlyt keresnek.

Amikor a mérleg a élvezetek oldalára billen (pl.: fagylalt után), az agy automatikusan kompenzálja a "fájdalom létrehozásával". Másrészről, amikor a mérleg a fájdalom felé billen (testmozgás, hideg és meleg expozíció, böjt stb.), az agy kompenzálja azzal, hogy örömöt éreztesz.

Az agy számára a fájdalom öröm, és az öröm fájdalom. Miközben egy olyan világot alakítottunk ki,  amely 24/7 dopamint szállít.

Tudnia kell, hogy:
A dopamin a függőség potenciáljának mérésének "univerzális pénzneme".Az agy ugyanazon a helyen dolgozza fel az élvezetet és a fájdalmat. A függőség tágan értelmezve egy olyan anyag vagy viselkedés folyamatos és kényszeres “fogyasztása”, amely károsítja a személyt önmagt és/vagy másokat. A fogyasztás maga is droggá vált - ezáltal, akár a vásárlás is lehet a függőségünk A függőség kialakulásának fontos tényezője az a megszállott törekvés, hogy maximalizáljuk az élvezeteket és csökkentsük a fájdalmat.Az extrém példák mellett a fájdalom elöl való menekülésből származó képességünket elvesztettük még a minimális kényelmetlenségek tolerálására is. Folyamatosan arra törekszünk, hogy eltereljük magunkat a jelen pillanatról, hogy szórakozzunk. Például: számtalan ember nem tud enni vagy sétálni anélkül, hogy valamilyen szórakozást ne hallgatna vagy ne nézne.

 Az Élvezet-Fájdalom Egyensúly

A fájdalom és a élvezetek mechanizmusainak jobb megértése révén új betekintést nyerhetünk abba, hogy miért és hogyan vezet a túl sok gyönyör fájdalomhoz.

Az agy neuronokból áll, amelyek között elektromos jeleket és neurotranszmittereket küldenek egy nevezett szinapszisoknak nevezett kábelek mentén. Az egyik ilyen neurotranszmitter a dopamin. Ez a legfontosabb, amikor jutalmakról és motivációról van szó.

Valójában nagyobb szerepet játszik abban a cselekvésben, aktivitásban, amely a jutalomhoz vezet (akarat. Pl.: felkelés, hogy fagyit szerezz) , mint maga a jutalom (kedvelés. Pl.: a fagyi). A laboratóriumi egerek, akiknél nem állították elő a dopamint, nem keresték az élelmet, és éhen haltak, még akkor is, ha az élelem közvetlenül mellettük volt.

Minél több dopamint szabadít fel az agy valamilyen tevékenység során, annál addiktívabb lesz az.

Cselekvés és dopamin emelkedés:

Csokoládé 55%

Szex 100%

Nikotin 150%

Kokain 225%

Amfetamin 1000% (vagyis 10 orgazmus)

A fájdalom és az öröm olyan egyensúlyként működik. A probléma az, hogy ez az egyensúly folyamatosan az egyensúlyban akar maradni. Amint az az öröm oldalára billen automatikusan visszaáll az egyensúly, hogy fájdalmat állítson elő ezzel (ezt az elvet homeosztázisnak nevezik). "Bármilyen hosszantartó vagy ismételt eltérés az hedonikus vagy érzelmi semlegességtől van egy ára." Az ára az a "utóreakció", amely ellentétes a stimuluszával. "Ami felmegy, az végül lejön." A fájdalom elkerülésének természetes megoldása az, hogy megismételjük azt, ami kezdetben örömöt okozott. A probléma az, hogy az agy toleranciát fejleszt ki arra, ami örömet okoz neki. Ennek eredményeként az általunk tapasztalt öröm mennyisége gyengül, de a fájdalomé növekszik. Ezáltal az általunk tapasztalt öröm mennyisége egyre gyengébb lesz, a fájdalomé pedig egyre nagyobb. Ezért egyre többet és többet kell az örömforrástól, hogy ugyanolyan örömöt érjünk el.

Ha túlzásba visszük a fogyasztást, az egyensúly a fájdalom oldalára billen vagyis a magas dopamin-tartalmú anyagok hosszan tartó fogyasztása végül dopamin hiányos állapothoz vezet és így nem találjuk semmiben sem az örömünket.

Az örömért való törekvés önmagáért vezet az anhedóniához, ami az öröm bármilyen formájának élvezetének képtelensége.

Az egyensúly egy metafora. Ugyanabban az időben tapasztalhatunk örömöt és fájdalmat is (pl.: csípős étel evése). Ráadásul nem mindenki ugyanolyan egyensúlyban kezd. Néhányaknál ez önmagától a fájdalom oldalára billen. De szerencsére az agyunk rugalmas tud lenni: elég ideig tartó inger csökkentés visszaállítja az egyensúlyt. 

Pavlov elve: az agy dopamint szabadít fel, amikor jelet kap. Rögtön a jel után az agy csökkenti a dopamin szintjét, ami arra késztet minket, hogy keressük a jutalmat (így működik a sóvárgás). A szerencsejátékban a játékosok ugyanannyi dopamint tapasztalnak, amikor mindkét esetben veszítenek és nyernek. Minél többet veszítenek, annál erősebb a vágy a játékra, annál jobb a jutalom, amikor nyernek. Ugyanez az elv valószínűleg igaz a közösségi médiára is, ahol a negatív és a pozitív figyelem is örömet okoz.

Pl.: Amikor patkányokat kokainnal injektáltak futás után, akkor egy kellemes, laza kocogásból mindennapi futás lett, ami napról napra egyre gyorsabb lett.

Egy évnyi tartózkodás után (ez hosszú idő egy patkány számára), a tudósok újra kokaint adtak nekik. Azonnal visszatértek a sprinteléshez. Minél jobban függ valaki egy anyagtól, annál kevesebb örömöt fog érezni más helyzetekben..

A hosszú és ismételt expozíció a kellemes ingerlőkre a fájdalom tolerancia csökkenéséhez, és az öröm tapasztalásának küszöbemelkedéséhez vezet.

Miért van ez?

Mert az ösztönzés/fájdalom neuronális ösvényünk egy ritkaságok világához lett alkalmazkodva. Egy lassú, ingerszegényebb világhoz.

Emiatt fontos tudatosan figyelnünk és korlátokat húzni magunknak. Bár a social média a mindennapjaink alapját képezik már hatásuk káros lehet a jutalmazó rendszerünkre és önértékelésünkre is. 

Anna Lembke Dopamin korszak című könyve számos érzékletes példa mentén mutatja be a fenti összefoglalt folyamatokat részleteiben és olvasmányosan.