Érdekes megfigyelést tettek a Texasi Egyetemen. Kutatók egy csoportja depresszióra hajlamos főiskolai hallgatók körében végeztek egy kutatást. A vizsgálatban részt vevő hallgatókra jellemző volt, hogy a depressziót megelőző állapot tünetskáláin magas pontszámot értek el, viszont még abban az életszakaszban voltak, ahol a depresszió klasszikus tünetei még nem jelentkeztek.
A főiskolai hallgatókat két csoportba osztották; az egyik csoportot alkották azok, akik három egymást követő napon „írtak magukról”, vagyis önkifejező módon papírra vetették a saját gondolataikat, érzelmeiket, egyszóval kifejezték magukat. A hangsúly azon van természetesen, hogy saját magukról írtak, mindezt önkifejező módon tették. A másik csoport (kontroll csoport) esetében is arról volt szó, hogy írjanak, de nekik külön nem szabták meg, hogy hogyan és kiről. A kutatók hat hónappal később a vizsgálatban résztvevőkkel készítettek egy felmérést és nem meglepő módon, akik az önkifejező csoportban voltak, kevesebb depresszióval kapcsolatos tünetet mutattak.
A kutatás eredménye tehát arra világít rá, hogy ha egyre kedvetlenebbnek érezzük magunkat, az érdeklődésünket kezdjük elveszíteni bizonyos dolgok iránt, vagy egyre kevésbé leljük örömünket azokban a tevékenységekben, amelyek korábban érdekesek voltak, akkor kezdjünk el magunkról írni, fejezzük ki mindazt, akik vagyunk, ami bennünk van és ne tartsuk vissza azt, ami nyomaszt.
Forrás:http:// www. sciencedirect. com/science/article/pii/S0005789406000487
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása