Cukor és cigi

             Mire jó nekünk, azaz a másnapi, későbbi énünknek, hogy ha, mondjuk késő délelőtt, ráérő időnkben beülünk egy cukrászdába, és megeszünk egy szelet tortát? Meddig tart az öröm? A hátrányok egy része világos: a sütemény fontos tápanyagot nem tartalmaz, a vitaminokat, ásványi anyagokat kár említeni is, a bevitt szénhidrát felesleges, sőt, inkább káros, a fogakat a cukor szuvasítja és még lehetne részletezni. Örömöt, illetve kellemes érzést persze ad, de másnap - vagy akár rögtön utána – örömöt már biztosan nem okoz, és gyakorlatilag el is felejtjük. Lehet-e érvelni ennek ellenére a cukrászda mellett?

Merész lenne általánosságban azt állítani, hogy összességében helyes döntés felzabálni egy sor krémest, de szólnak mellette érvek. Mégpedig: képzeljünk el egy szélsőségesen fegyelmezett, rendszerezett életet, és, mondjuk, tartozzon ez az élet egy idősödő hivatlanokhoz. Ebben karikatúrában minden rutinszerű és hosszú ideje állandó: a 11 órai kávé, az újság hozzá, a sakkjátszma a fürdőben Sándorral. Az ünnepiségnek a lehetősége is hiányzik a hétköznapokból, sőt, hivatlanokunknak már se vágya, se igénye nincsen rá. Egy ilyen szélsőségesen kiszürkült, megkövült életet már nem lehet dísziteni. A kötelességtudat, a megszokás és az akaraterő keveréke mozgatja, szenvedély, lelkesülés, büszkeség és izgalom már nem. Már ébredéskor tudja, hogy mire számíthat aznap, és az nem sok. Az örömképesség az évtizedek során teljesen elszáradt, az öröm nem is érkezik, de fogadókészség sem lenne már rá. A cukrászda ennek a bizonyos örömképességnek a kultiválása. (Helyettesíthető a “cukrászda” bármilyen, egészségtelen, káros vagy értelmetlen örömforrással, kinek-kinek ízlésétől függően cigizéssel, sörözéssel, tévézéssel, stb.)

Gyerekkorban az ember természetes állapota, hogy borzasztó könnyen lelkesedik. Azonban ahogy idősödik, a lelkesedésre való hajlama - de a képessége is – folyamatosan csökken, és ez már fiatal felnőttkorban is erősen látszódik. Egyre kevéssé szedi a lábát, amikor a haverokhoz megy focizni, majd a győzelem helyett is már egyre inkább az lesz a célja h senki ne sérüljön meg. Egyre kevesebb film, könyv és beszélgetés köti le. Pedig a lelkesedés az, ami élvezhetővé és könnyen végezhetővé tesz egy tevékenységet. Ezt elhatározással, akarattal kipótolni lehetetlen, viszont a bennünk élő kisgyermek lelkesedését őrizgetni valamelyest könnyű (sőt, kellemes is). Vigyük el néha cukrászdába!