Családállítás, rendszerelemzés, fenomenológia. Mi is ez?

 Látható, hogy egyetlen mondatból számos következtetést le lehet vonni, némelyik súlyos, nehéz, mások pedig könnyen orvosolható problémát feltételeznek.

A fenomenológiát alkalmazó rendszerelemzés során az a cél, hogy azokat a tudatos tartalmakat - "ez biztos azért van…", "nyilván azért csinálja…" - melyek egy irányba fókuszálják a megoldási hajlandóságot, felfüggesszük, és a jelenségeket a maguk tényszerűségében vizsgáljuk meg.
Ennek az az eredménye, hogy számos megoldási lehetőség tárul fel, vagyis választani lehet.

A fenti történet megmutatja, hogy egyáltalán nem biztos, hogy egy-egy problémának rendkívül mélyen húzódó gyökerei vannak. A példában B. gondolatait az 1. pont uralta, míg a valóság a 6. pont volt.
Előfordul, hogy abszolút egyszerű, visszanézve kézenfekvőnek, logikusnak látszó a megoldás, csak a beidegződések, minták, előítéletek eltakarták. A fa az erdőt...

Ha mégis régi, nehéz problémára derül fény, a megoldása nem biztos, hogy megy egyik napról a másikra, de a gyógyulás azonnal megindul, amint szembesülünk azzal, hogy lehet másképp.

Mi történik egy rendszerelemzésen?
A csoport tagjai dramatikus eszközökkel megjelenítik a problémát.
Kevés információval, a testi érzetekre, metakommunikatív jelekre hagyatkozunk, a tudatot kikapcsolva keressük az irányt.
Az egyes fontos személyeket, eseményeket, de akár tárgyakat vagy jelenségeket is megszemélyesítjük, és az így kialakuló képből kiindulva járjuk végig az okokat, és haladunk a megoldás, az oldás felé.
Nem szerepjátékról van szó, tudatos aktivitásra nincs szükség, sőt a csoportvezető éppen abban segít, hogy ezt a lehető legjobban elkerüljük.

Biztos van megoldás?
Kinek, mi a megoldás, de mindenképpen születik.
A Lélekmozi feladata, hogy a témahozó világosan lássa, azután átélje a problémáját. Ez azzal jár, hogy intenzív negatív érzésekkel érkezik, vagy azt éli át a csoportban. Azután el kell jutnia abba az állapotba, amikor ezek a negatív érzések feloldódnak, és helyüket valamilyen harmónia veszi át.

Előfordul, hogy egy alkalommal varázsütésszerűen megoldódik a probléma, van, hogy 2-3 alkalom is kell, és olyan is volt, hogy a csoport után néhány héttel, hónappal hirtelen vagy fokozatosan állt be a változás.

Dolgozik a témahozó, de dolgozik a képviselő is, aki valakit vagy valamit megszemélyesít, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy a képviselők a legritkább esetben kerülnek véletlenül egy "szerepbe". Annak ellenére, hogy választják őket, többnyire jelentése és hatalmas hatása van a helyzetnek, amibe kerülnek: vagy saját magukhoz hasonlót, vagy olyan szituációt és érzéseket élnek meg, melyeket valaki más velük szemben él át (pl. egy anya gyermeki szerepben tapasztalja meg, mit érezhet a gyermeke). Egy-egy ilyen szerep sokszor "nagyobbat üt", mint a saját téma.
Ezért - azonkívül, hogy alkalom nyílik a módszer megismerésére - érdemes képviselőként is elmenni a csoportba.
A helyzet mozgása, a keletkező érzések és érzetek alapján fejtjük fel, hogy mi az adott probléma kiváltó oka. Mik lehetnek a megoldási lehetőségek. Néha nehéz, mély ok, máskor banális.
A Lélekmoziban addig próbáljuk a  forgatókönyveket, amíg a téma hozója teljes mértékben azt érzi, hogy a dolgok a helyükre kerültek.
Egy játék ezért tarthat 10, de 90 percig is.