Csak Pozitívan!

Seligman szerint „a pozitív érzelem sokkal több annál, mint mikor jól érezzük magunkat, olyan neonfelirat ez, ami jelzi, hogy növekedés van folyamatban: pszichológiai tőke halmozódik fel.   Megfogalmazásában a pozitív pszichológia azoknak a boldog pillanatoknak a jelentéséről szól, melyek életünk minőségét adják (Seligman, 2007).

A pozitív pszichológia a jóllétet, a fejlődést állítja középpontba, azt, hogy az egészséges emberek hogyan tudják növelni az életminőségüket. 

Azok az emberek, akiknek magas a pozitív affektusuk, azok az idejük nagy részét nagyszerűen élik meg. Ezzel szemben sokan pont fordítva működnek, és általában rosszul érzik magukat, és még olyankor sem tudnak örülni, amikor sikereket érnek el. Barbara Fredrikson szerint a pozitív érzelmeknek az evolúcióban is nagy szerepük van, mert bővítik a tartós intellektuális, fizikai és szociális erőforrásainkat, melyekből fel tudjuk építeni a tartalékainkat, amikre veszély esetén támaszkodhatunk, segítségükkel képesek leszünk a túlélésre. Emellett az sem elhanyagolható, hogy, ha pozitív állapotban vagyunk, akkor más emberek számára vonzóbbak vagyunk, jobban szeretnek minket, és ily módon a szövetségeink is jobban meg tudnak szilárdulni. A pillanatnyi boldogság elérésére való törekvés, az élvezetek hajszolása egy úgynevezett hedonisztikus mókuskereket hoz létre. A hedonizmus szerint az életminőség egyenlő a jó pillanatok – a rossz pillanatok. Sokan törekednek erre, holott az egész élet is akár annak a függvénye, hogy hogyan értékeljük ki az eseményeket. Az élvezetek hatása pedig csak rövid ideig tart, és mivel a jó dolgokhoz könnyen adaptálódunk, egy idő után még többre és többre vágyunk, ezzel párhuzamosan növekednek az elvárásaink, és ezek boldogság helyett frusztrációt fognak eredményezni (Seligman, 2007).

A tartós boldogság eléréséhez tehát sokkal inkább vezethet egyfajta belső stabilitás, értékrend megteremtése, és a megfelelő minőségű emberi kapcsolatok kialakítása, és azok ápolása. Gyakran fogalmazunk meg magunknak olyan állításokat, hogy „Boldogabb lennék, ha több pénzem lenne”, „Ha megvehetném a házat/autót amire vágyom” ezekkel a mondatokkal tulajdonképpen valamitől függővé tesszük a boldogságunkat. Arról nem beszélve, hogy így egy örök sóvárgás állapotába kerülünk, a megelégedettség és hála érzése helyett, melyek megint csak jelentősen növelik az élettel való elégedettség érzését.

A gazdag emberek csupán csekély mértékben boldogabbak a szegényeknél, tehát a pénz nem befolyásolja tartósan a boldogságot. Ez társadalmi szinten is igaz, vannak országok, mint például Brazília, Argentína, ahol magasabb az emberek elégedettsége, mint az a gazdaság alapján elvárható lenne, és ezzel szemben a volt szovjett blokk országaiban vagy Japánban pedig alacsonyabb élettel való elégedettséget találtak, mint amire a gazdaságuk alapján következtetni lehetne. Így tehát elmondható, hogy az, hogy mennyire fontos a pénz, jobban befolyásolja a boldogságot, mint a pénz maga. A körülményekhez tartoznak még a társas kapcsolatok is. A nagyon boldog emberekre általában igaz, hogy nagyon kiterjedt társasági életet élnek, szociábilisak, extrovertáltak és a lehető legkevesebb időt töltik egyedül. (Seligman, 2007).