Csak egy kis pánik?

Számos egyéb tünettel is együtt járhat, például hányingerrel vagy egyéb hasi panaszokkal, szédüléssel, ájulással, halálfélelemmel, zsibbadással, felhevüléssel vagy éppen hidegrázással. Ezek közül nem jelenik meg feltétlenül az összes, elegendő, ha négyet tapasztalunk. A felsoroltakon túlmenően előfordulhatnak más szokatlan, kellemetlen testi jelenségek is. Talán a legfontosabb kritérium, hogy a roham intenzív félelemmel jár, hirtelen, szinte a semmiből alakul ki, mintegy 10 perc alatt válik a legintenzívebbé, és az esetek többségében 20-30 perc alatt lecseng. Előfordul az is, alvás közben jelentkezik. Van, aki csak egy ízben tapasztalja, de az emberek jelentős részénél rendszeressé válik. Ez utóbbi esetben állandósul a szorongás érzése, a félelem az újabb rosszullét bekövetkezésétől.

Több magyarázat is született arra nézve, miért is alakul ki a pánikroham. A szakemberek között nincs egyetértés a tekintetben, hogy alapvetően biológiai folyamatról van-e szó, vagy pedig egy adott helyzet téves értelmezésének következményéről. A roham során bekövetkező élettani változások lényegében megteremtik annak a feltételeit, hogy a szervezet képes legyen megküzdeni egy adott veszélyhelyzettel. Ez az a bizonyos, ősemberi létünkben gyökerező reakció, amit az „üss vagy fuss” szókapcsolat ír le talán a legfrappánsabban. Mai életkörülményeink között azonban viszonylag ritkán fordul elő olyan helyzet, amikor valóban e két lehetőség közül kell választanunk. Ettől függetlenül stresszhelyzetben ugyanezek a fiziológiai változások következnek be, ellenben többnyire nincs semmi, ami segítene a stresszhormonok megnövekedett szintjének csökkentésében. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az egyes emberek között komoly különbségek vannak a tekintetben, ki mit érzékel fenyegetésként. Ugyanazokat az objektív tényeket (például egy új munkakört) valaki kihívásként éli meg, míg másból esetleg intenzív szorongást vált ki. Általában véve is elmondható, hogy a szorongásra hajlamos, önmagukban kevésbé bízó, nem eléggé hatékony megküzdési stratégiákkal rendelkező embereknél könnyebben alakulhat ki pánik rosszullét, különösen érzelmileg megterhelő, nehéz életszakaszokban.

A pánikroham létrejöttében kulcsszerepet játszik a helytelen légzési minta (kapkodó, felületes légzés). Ennek következtében olyan élettani változások játszódnak le a szervezetben, melyek igen kellemetlen testi érzéseket okoznak, ez tovább erősíti az amúgy is fennálló szorongást, ily módon kialakul egy „ördögi kör”, mely adott esetben pánikrohamban csúcsosodik ki.

Mindezt számos dolog kiválthatja: speciális helyzetek, emlékek, vagy éppen bizonyos testi érzések, melyek adott esetben még normálisnak tekinthetők, csak éppen az adott ember fokozott érzékenységgel reagál rájuk, és valamilyen katasztrofális helyzet (például szívroham) jelenként értelmezi. Ez utóbbi esetben beszélünk pánikbetegségről, feltéve, hogy a rohamok rendszeresen, látszólag minden ok vagy előzmény nélkül jelennek meg. Amennyiben konkrét helyzethez köthető, akkor általában valamilyen fóbiáról van szó, de más pszichés probléma kísérőjelensége is lehet.

A rosszullétek tüneti kezelésére hatásos a helyes légzéstechnika, a különféle relaxációs módszerek elsajátítása, az irónia, a helyzet, a körülmények átkeretezése. Sokat segíthet az életmódváltás, a dohányzás és a túlzott koffeinfogyasztás kerülése, az aktív sport, a különféle stressz kezelési technikák alkalmazása. Ezt akár önállóan is megteheti bárki. A talán leginkább hatékony módszer, a kognitív viselkedésterápia már szakember közreműködését igényli. Ennek segítségével azonosíthatjuk nem csupán a rosszulléteket kiváltó helyzeteket, de azokat a negatív gondolatokat is, melyek hasonló következménnyel járnak. Segít abban, hogy reálisabban tekintsünk félelmeinkre.  Fontos hangsúlyozni, hogy minden esetben elsődleges a fizikai kivizsgálás, és csak negatív eredmények után érdemes pszichés háttérre gyanakodni.

Mivel a rosszullétek (legalábbis az érintettek számára) általában megmagyarázhatatlanok, semmihez nem köthetők, gyakori, hogy egyre inkább visszahúzódnak, kerülik a nyilvánosságot, emiatt mindinkább elmagányosodnak, ami további problémák forrásává válhat. Az átélt intenzív rettegés mély nyomokat hagyhat, kikezdi az önbizalmat, sokszor gyökeresen változtatja meg a mindennapi életet.

A pánikrohamot kiváltó dolgok, szituációk elkerülése hosszú távon nem hatékony, sőt, általában ront a helyzeten. Megfelelő megküzdési stratégiák kialakításával, a fentebb említett stressz kezelési módszerek, egyéb technikák elsajátításával a rosszullétek megelőzhetők, kézben tarthatók. Érdemes mindehhez szakember segítségét igénybe venni, aki egyrészt segít a kiváltó tényezők, másrészt a személyiségben meglévő esetleges sérülékenység, vagyis a mélyebben meghúzódó okok feltárásában, és ennek kapcsán a hatékony megküzdési stratégiák kialakításában. Közreműködésével gyorsabban, eredményesebben sajátíthatók el a már említett technikák is. Súlyosabb esetben időlegesen gyógyszeres kezelésre is szükség lehet, ez azonban hosszú távon elhagyható.

Irodalom:

Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest (pp. 190-194)

DSM-IV-TR (2001), Animula Kiadó Egyesület, Budapest

Mórotz, K. (2006). A pánik és az agorafóbia. In Mórotz K., Perczel Forintos D. (szerk), Kognitív viselkedésterápia (pp. 277-336). Budapest, Medicina Könyvkiadó

http ://w ww .helpguide .org/articles/anxiety/panic-attacks-and-panic-disorders.htm