Coming out IV.

Ráadásul, amíg a heteroszexuális fiatalok előtt egyértelmű példák állnak, kvázi világos az út előttük és a társadalom elvárása velük szemben, addig a homoszexuális fiatalok teljesen tanácstalanok, mivel nincsen előttük semmilyen követendő példa arra, hogy hogyan él a társadalomban egy jól integrált meleg/leszbikus/biszexuális. Egyedül, maguknak kell szembenézniük azzal, hogy az egyik legmegvetettebb társadalmi csoporthoz tartoznak.

Azt követően, hogy az érintetteknek sikerült önmagukat elfogadniuk homoszexuálisként/leszbikusként, rögtön következik az újabb feladat, miszerint hogyan fogadtassák el önmagukat a környezetükkel. Sokan emiatt inkább kettős életet élnek, ami a személyiséget, az egész pszichét folyamatosan károsítja. Általában sikerül olyan baráti kört kialakítaniuk, ahol önmaguk lehetnek, azonban a külvilágnak mutatott mindennapokban automatizmus a titkolózás, a rejtőzködés. Ez a gyakorlatban abban valósul meg, hogy szerelmükkel nem sétálhatnak kézen fogva az utcán, nem szállhatnak meg együtt egy szállodai szobában, nem romantikázhatnak a Városligetben stb. Mindaz, ami a heteroszexuális pároknak teljes mértékben természetes, az nekik „tiltott” és folyamatosan kontrollálniuk kell magukat. Titkos életük miatt folyamatosan feszültek, ráadásul könnyen zsarolhatóak is, és mindezek személyiségpusztító hatása ellen csak az előbújás segíthet, amely szintén nem kis kockázattal jár (Fischer, 2010).

Mindegy, hogy az egyén leszbikusként, melegként vagy biszexuálisként (együttesen LGB) coming outol, ez az esemény sokkal inkább növeli az érzelmi jóllétet, mint ahogy azt eddig gondolták (Ryan, 2011). A pszichológiai előnyök közé tartozik a kevesebb stressz, a depresszív érzések csökkenése és az önértékelés növekedése, valamint a szerelmi kapcsolatok minőségének jelentős javulása (Ryan, 2011., Drescher, 2007). Azonban Ryan (2011) kutatása kimutatta, hogy a coming outnak vannak korlátai. Noha általánosságban véve a coming out kifejezetten előnyös, mivel a látenciának komoly pszichológiai veszélyei vannak (traumatikus szerelmi kapcsolatok, fokozott stressz, öngyilkossági tendenciák), azonban a környezeti feltételeket mindenképpen mérlegelni kell a másság felvállalása előtt. Ugyanis egy elutasító környezetben (pl. erősen vallásos környezet) az önmagát felvállaló egyén könnyen stigmatizálódhat, amivel minden lehetséges pszichológiai előny megsemmisül. Ez a környezeti mérlegelés magyarázhatja meg azt, hogy a homoszexuális érzületű személyek leggyakrabban közvetlen barátaiknak vallják be először szexuális preferenciájukat, majd ezt követi általában a család, a munkatársak, iskolatársak és végül a vallási közösség (Ryan, 2011).

Pakai-Szűcs Réka