Bízni az Életben

Talán a legmegfoghatatlanabb teher az ember életében a szeretethiány. Ha valaki ebben nő fel, és ez válik természetessé számára, akkor ez egy olyan trauma is lehet, aminek következtében könnyen lehet, hogy azt fogja hinni, hogy ő az, aki nem érdemli meg a szeretetet, aki nem szerethető. És amíg ebben a hitben él (akár tudattalanul), szorongani is fog. S ha később olyan szeretetet kap, amit addig nem tapasztalt meg, előfordulhat, hogy esetleg nem fogja tudni azt befogadni, sőt, akár szégyent is megélhet. Márpedig amíg valaki nem fogadja be se az önmagától, se a másoktól érkező szeretetet, addig fenntartja a szorongását, a hiányállapotot, és az alacsony önértékelését is. Ahhoz, hogy mindez változzon, tudatosítania kell magában a működési mintázatait, és az egészséges növekedés, fejlődés útját megkeresni, választani és megengedni. Mert ha az ember felismeri, hogy kitágíthatja és átkeretezheti önmagáról és a világról alkotott elképzelését, előbb-utóbb biztosan megtalálja az éltető forrást.

Ahogyan egy fa mélyebbre ereszti a gyökereit, ahol több vizet talál, vagy ahogy a körülötte lévő fák a gombafonalakon keresztül tápanyagot juttatnak annak a fának, akinek kevesebb nap jut, ugyanígy  az ember is képes saját tudatossága, belső erőforrásai és a környezet erőforrásai (pl. más segítő, szeretetteljes emberek és / vagy a Természet) által akkor is fejlődni, amikor a feltételek épp nem a legkedvezőbbek. Így megismerheti valódi értékeit, erejét, tehetségét és lehetőségeit.

A Természet nem csak körülöttünk, bennünk is él; önmagunkban is megtalálhatjuk az általa nyújtott felbecsülhetetlen erőforrásokat: megannyi gyógyírt és tudást. Hiszen a Természet felfoghatatlanul sokféle és jóval régebb óta is létezik, mint az emberiség. Rengeteg tudása van arról, hogyan lehet jól élni, egészségesen alkalmazkodni, természetesen fejlődni, más élőlényekkel kölcsönösen együttműködni, a Természet alkotóelemeit értékes tápanyagokként, orvosságként felhasználni, stb. És úgy tűnik, mindezt az értékes tudást szívesen megosztja velünk! Így tehát fejlődési folyamatainkban is – ahol új felismerésekre, új mintákra, erőforrásokra stb. szinte mindig szükségünk van – a Természettől kapott értékes ajándékokkal gazdagodva könnyedén tudunk jelentős lépéseket tenni vágyott belső és külső világunk felé.

Tapasztalataim újra és újra alátámasztják, hogy azok a módszerek, utak, amelyek a kliens belső (tudatos és tudattalan) erőforrásai és a segítő szakember által létrehozott támogató közegen túl a Természet (bennünk leképezett) erőforrásaira is építenek: a lehető leghatékonyabbak, legszebbek és legérdekesebbek.