Beteg lettem, ki tehet róla? I.rész

Beteg lettem - ki tehet róla?

Akarsz orvosost játszani? – kérdezgettük egymástól az oviban.

Igen? Na jó, akkor nyisd ki a szád és mondd, hogy ÁÁÁ!

A játékot persze véresen komolyan vettük. Emlékszem,  betegként a legnagyobb bizalommal hagyatkoztam doktoromra, aki odaadóan, átszellemült arccal    nézegette a „gyanúsnak tetsző elváltozásokat”.

A minap egy orvosi vizsgálaton vettem részt. Ott álltam szemben a  doktorral aki arra kért, nagyra nyissam a szám és mondjam, hogy ÁÁÁ! Én engedelmesen kiadtam magamból a kért hangot de ez az ÁÁÁ most egészen másképp csengett mint akkor ott a játékban.

Miért nézegeti ilyen sokáig a torkomat? Csak nincs valami baj? Miért nem szólal már meg?

Hiába fürkésztem a tekintetét, de csak a saját pillanatról-pillanatra változó érzéseimet láttam tükröződni a szemében - hol félelmet, hol bizakodást.

„Minden rendben” – nyilatkozta. Megszólalása a végtelennek tűnő várakozásban valahogy mégis váratlanul hatott.  Minden rendben? E szerint most megnyugodhatnék, de akkor mitől…? Én magyarázatot szerettem volna a panaszaimra és a tüneteimhez vezető konkrét okok megnevezését vártam fehérköpenyes kollégámtól.

„Többet kéne pihenned és kevesebbet stresszelned” – mondta, én megköszöntem a vizsgálatot,  majd udvariasan elköszöntünk egymástól.

A hazafelé vezető úton saját betegeimre gondoltam. Miféle érzésekkel birkóznak legbelül diagnózisra váró tehetetlen várakozásukban? Mit kezdenek válasz nélkül maradt kérdéseikkel, kétségeikkel? A betegségében magára maradt emberben  mindig ott motoszkál a kérdés: ki tehet róla?  

Vádlás-önvádlás

A betegséggel küzdő emberben megállíthatatlanul kavarognak a kérdések: Miért lettem beteg? Miért pont most? Miért nem gyógyulok? Ha másnak sikerült, nekem miért nem megy? Mert nincs elég hitem a … miben is? Önmagamban? A természetfeletti erőkben? Ki tudja!

Keressük a magyarázatot. Kívül találunk is százat, de belül ott motoszkál az örök kétely és önvádlás. Én tehetek róla?

 folyt.