A bennünk élő kritikus szelídítése II.

A cikk előző részében bemutatásra került a belső kritikus „eredettörténete”, illetve néhány típusa. 
A második részben pedig néhány jellemzőjét szeretném bemutatni a belső kritikusnak, amely segíthet abban, hogy elcsípjük, ha működésbe lendül. 

A belső kritikusnak néhány jellemzője tehát:

Nem a konkrét tapasztalásból gyökeredzik a működése
Példa: András egy barátjával a nyaralásuk alatt pingpong versenybe kezd és kikap. Mély csalódottság és düh önti el, hogy már megint veszített valamiben. 
A kedves olvasó bizonyára egyetért azzal, hogy önmagában a pingpong, vagy egy baráti játékban való kikapás nem féltetetlenül jár kéz a kézben intenzív csalódottság és düh érzével. Itt érhető a nyomon a belső kritikus működése: függetlenül a megéléstől aktiválódik ez az általános munkamód.

Nem árnyalt a kommunikációja
Példa: Elenóra ősszel diétába kezdett, és január elején reménytelenség önti el, amikor meglátja, hogy két kilóval gyarapodott az ünnepi időszak alatt. Elenórában ilyen gondolatok kergetik egymást: „Semmi értelme nem volt, hogy életmódváltásba kezdtem! Már mindig így lesz, eszek egy két falat süteményt és minden erőfeszítésem odavész. Soha nem sikerül nekem semmi.”
A belső kritikus előszeretettel használ általánosító szavakat: soha, mindig, senki, mindenki, illetve vagy a múlton rágódik, esetleg azzal ostoroz, vagy pedig szorongáskeltő, vagy nem kontrollálható jövőképekkel rémisztget.  

Nem helyzet-specifikus a megjelenése
Példa: Eszter fél a repüléstől, nyugtató segítségével tud elindulni egy hosszabb utazásra. Havi rendszerességgel jár szűrővizsgálatokra is, noha legutóbbi eredményei szerint is kitűnő egészségnek örvend. Minden este elővételezi, másnap kikkel fog találkozni, és megtervezi, hogy miket fog nekik mondani- véletlenül se jöjjön ki rosszul egy munkahelyi megbeszélésből.  Eszter belső kritikusa egy túlaggódó kritikus, folyton azzal traktálja Esztert, hogy valami rossz fog történni vele, legyen az baleset, betegség, vagy negatív társas megítélés. Láthatjuk, hogy ez a belső kritikus pár konkrét helyzetekben aktiválódik, de korántsem mondható az, hogy egy-egy elszigetelt esetben lenne jellemző a megjelenése.

Nem egy morális autoritás hangja a Belső Kritikus
A belső kritikusunk sokszor tud olyan szerepben tetszelegni, mint aki az erkölcsös, vagy helyes élet őrzője. Akiknek a kritikusa túlkövetelő, azoknak nagyon ismerős lehetnek a mélyen rögzült mottók a gyermekkori környezetekből: Aki nem dolgozik, ne is egyék! Előbb a munka, aztán a szórakozás! Vagy csináld rendesen, vagy sehogy! 
A munka értékteremtő, társadalmat építő jellegében a belső kritikus ostorozása és hajtása nélkül is lehet hinni, a belső kritikus „erénycsőszködése” nélkül is elvégezhető tevékenység. 
A személyközpontú irányzatban a belső értékelőfolyamat az, amely segít a saját morális iránytűnkhöz kapcsolódni, sématerápiás nyelvezetben pedig az Egészséges Felnőtt mód, amely a vállalásaink kivitelezésében segít és gátat szab az impulzív működéseknek.

A Belső Kritikus diszfunkcionális
A belső kritikust onnan is megismerhetjük, hogy nem értünk vitatkozik, hanem ellenünk. 
Működése nyomán szorongás, szégyen, szomorúság, levertség, vagy mellőzöttség érzése jelenik meg.

Felhasznált szakirodalom:
Nele Stickens, Germain Lietaer & Mia Leijssen (2013):
Working with the inner critic: Process features and pathways to change, Person-Centered & Experiential Psychotherapies