A bennünk élő kritikus szelídítése I.

Mi a belső kritikus?

 A belső kritikus fogalmát elképzelhetjük egy olyan rendszerként, amely személyiségünk szerves részét képezi, és olyan magunkkal kapcsolatos negatív és/vagy kritikus hiedelmeket tartalmaz, amelynek hatására érzéseink, szükségleteink észlelése vagy jelentős akadályba ütközik, vagy ezek sötét szűrőjén, értékítélettel terhelt módon tudunk ezekhez kapcsolódni.
 
Hogyan jön létre a belső kritikus?

Carl Rogers, a személyközpontú pszichoterápia atyja szerint a személyiség egy önálló, önszabályzó rendszerként működik. Viszont, ha a fejlődésben lévő személyiség külső értékfeltételekkel találkozik, akkor az a belső, egészséges értékelő folyamat, amely feldolgozza a személy élményeit gellert tud kapni, és egy külső, előíró jellegű, statikus és fix nézőponttá tud elváltozni.
 Külső értékfeltétel alatt érhetjük az olyan típusú megéléseket, amiket úgy lehet összegezni:
„Akkor vagy jó, ha….” „Szeretlek, mert… olyan ügyes vagy az iskolában”. "Értékes vagy akkor, ha...jól teljesítesz."
Ha sématerápiás megközelítésből vizsgáljuk a jelenség létrejöttét, akkor azt mondhatjuk, hogy gyermek és serdülőkorban az akkori környezet jelentős figuráinak előíró, követelő, kritikus vagy esetleg aggódó mondatai kerülnek beépítésre az úgy nevezett diszfunkcionális sémamódba, amely újra és újra aktiválódni fog bizonyos helyzetekbe, és ilyenkor fog a nem túl kedves, önegyüttérzést nélkülöző mondatokkal traktálni minket.

Maga a belső kritikus fogalma a személyközpontú pszichoterápia szakszava, de igazából a legtöbb pszichoterápiás irányzatnak is megvan a kifejezése arra a személyiségrészre, vagy pszichés mechanizmusokra, amelyek tartalmazzák az énre vonatkozó vagy túlzóan szigorú, és kritikus hangvételű, vagy pedig a szimplán negatív gondolat- és attitűdbeli tartalmakat. 
A sématerápiában Túlkövetelő/Kritikus Szülő Módnak (újabb nevén: Diszfunkcionális Sémamódnak), hívjuk ezt az énrészt, a kognitív viselkedésterápiában negatív automatikus gondolatokban és diszfunkcionális attitűdökben jelennek meg ezek a tartalmak, illetve a pszichodinamikus irányzatban pedig a szuperegó kifejezés fogja jelezni ezt a kritikusan működő énrészt.

Hívhatjuk belső kritikusnak, vagy diszfunkcionális módnak ezt a mechanizmust, abban a legtöbb szakirodalom egyet ért, hogy többféle megjelenési formája is lehet. A személyes élettörténet, családi szocializáció határozza meg leginkább, milyen típusú lesz a belső kritikusunk.
 
Néhány belső kritikus típus:

• Büntető, vádló: Hibáztál, megérdemled a szenvedést/hogy ne aludjál/hogy elhagyjanak.  Minden a te hibád!
• Leértékelő: Kevés, amit tettél, ez nem nagy szám….
• Túlkövetelő: Már csak 2 éjszakát kell átvirrasztanod, hogy a vizsga 100%-os legyen!
• Elhanyagoló: Nem is fontos, amire szükséged van! Nincs is szükséged pihenésre.
• Túlaggódó: Ha bemész az SZTK-ba, na ott biztos összeszedsz egy influenzát minimum, biztos jó ötlet ez?
• Túlvédő: Egyedül úgy se tudod! Nem tudsz egyedül dönteni.
• Engedékeny: Persze, vedd csak meg a legdrágább autót a közös spórolt pénzből, megérdemled.

Sokféle típust fel lehetne még sorolni, de a kulcs mindig az, hogy a saját belső kritikusunkat jól értsük, és ismerjük fel, milyen üzenetekkel bombáz minket.  
Belső kritikus megismeréséhez a legkönnyebben a naplózás módszerével közelíthetünk: figyeljük meg, mikor éreztük magunkat kellemetlenül, lehangoltan, csalódottan, szóval „rosszul”! Mikre gondoltunk ebben a helyzetben? Milyen jellegűek voltak a gondolataink? Semlegesek, esetleg támogatóak, vagy kritizálóak, támadóak, aggodalmaskodóak esetleg? Az, ahogy a megterhelő helyzetekben a belső narratívánk folyik, sokat elárul arról, hogy milyen típusú, mottójú a belső kritikusunk. 
 
Mind a személyközpontú, mind a sématerápiás szemléletű pszichológiai munka hasznos tud lenni a belső kritikusunk további szelídítésében. 

A cikk folytatásában a belső kritikus jellemzői kerülnek bemutatásra.  

Felhasznált szakirodalom:
Nele Stickens, Germain Lietaer & Mia Leijssen (2013): 
Working with the inner critic: Process features and pathways to change, Person-Centered & Experiential Psychotherapies