A Belső Tanú 1.

(Srí Niszargadatta Mahárádzs útmutatásai alapján)

Kérdező: Rendelkezik a tanú névvel és formával, vagy túl van ezeken?

Mahárádzs: A tanú egy pont csupán a tudatosságban. Nincs neve és formája. Ez a napfény harmatcseppben való tükröződéséhez hasonlít. A harmatcseppnek neve és formája van, de a kis fénypontot a nap idézi elő. A csepp tisztasága és sima felülete szükséges feltétel, de önmagában nem elég. Hasonlóképpen, az elme világosságára és csendjére van szükség, hogy a valóság tükrözése megjelenjen az elmében, de önmagukban nem elegendők. Azokon túl ott kell, hogy legyen a valóság. Mivel a valóság időtlenül jelen van, a nehézség a szükséges feltételekben van.

K: A megértés, hogy nem a test vagyok, meg fogja adni az önkontrollhoz szükséges jellem erőt?

M: Amikor tudod, hogy sem a test, sem az elme nem vagy, azoknak nem lesz hatalma fölötted. Követni fogod az igazságot, akárhová vezet, és csinálni fogod, amit kell, bármilyen árat kell fizetni.

K: Hogyan születik a személy?

M: Ahogy a fény útjában álló testnek árnyéka keletkezik, pontosan úgy keletkezik a személy, amikor a tiszta ön-tudatosságot elzárja az „én-vagyok-a-test” idea. És ahogy az árnyék az alakját és helyzetét a terepviszonyoknak megfelelően változtatja, úgy mutatkozik a személy örvendezőnek és szenvedőnek, nyugvónak és fáradozónak, találónak és veszítőnek, a sors mintázatának megfelelően. Amikor a test megszűnik létezni, a személy teljesen eltűnik, a visszatérés lehetősége nélkül, a tanú marad csupán, és a Nagy Ismeretlen. A tanú az, ami azt mondja „tudom”. A személy azt mondja „cselekszem”. Na már most, azt mondani, hogy ‟tudom‟ nem valótlan – csupán korlátozott. De azt mondani, hogy „cselekszem” teljes tévedés, mert senki nincs, aki cselekszik; minden magától történik, beleértve a cselekvő ideáját is.