„Belső képek, melyek az örök jelenben maradnak” avagy a traumafeldolgozás egy módja (1. rész)

„Trauma alatt minden olyan eseményt értünk, amellyel szemben az illető fegyvertelen. Kiszolgáltatottá válik pszichésen (közben lehet, hogy fizikailag is), elveszíti az irányítást, és az esemény következtében máshogyan kezd viszonyulni a világhoz. Olyan pszichés sérülés éri, amelyet a megszokott eszközeivel nem tud feldolgozni. Egyénenként és élethelyzetenként változik, hogy egy eseményből mikortól lesz trauma; a küszöbértéke az egyéni pszichés terhelhetőségtől függ. Trauma lehet egy incesztusélmény, de azzá válhat egy munkahelyi megjegyzés is. Feltehetően minden embert ért trauma az életben, gyermekkorában vagy később.

Számos neuropszichológiai kutatás foglalkozott már azzal, hogy traumatikus emlékek újbóli átélésekor mi történik az agyban. Egy kísérletben (Rauch és társai, 1996) pozitronemissziós tomográffal követték, hogy mit vált ki annak a hangfelvételnek a meghallgatása, amelyen traumatizált emberek elmesélték a traumát okozó eseményt. Markáns eltérés keletkezett: a bal oldali frontális területen és a Broca-területen csökkent a vérkeringés, míg a jobb oldali limbikus rendszerben és a vizuális kéregben nőtt. Azaz, azoknak az agyterületeknek csökkent a működése, amelyek a nyelvi szervezésért felelősek, míg a szaglási és vizuális emlékekért felelősek aktivizálódtak. A traumatikus emlék felidézése következtében az érzéki és érzelmi területek „fellángoltak”, míg a nyelvi tevékenységért felelős területek elhallgattak.

A traumatikus élményre jellemző, hogy kiszakítva marad a többi élettapasztalat kontextusából, nem illeszkedik be az idővel kialakuló narratív rendbe, örök jelenben marad. Így viszont nem tud elhalványulni sem. Bármikor megjelenhet az éppen aktuális történésben, kiváltó inger hatására újraélhető. „Ha (…) nem tudnak teljes egészükben kibontakozni, az érzések sohasem süllyednek a múltba, és sohasem tudjuk őket magunk mögött hagyni. Újra és újra betüremkednek a jelenbe, mintha csak újra megtörténnének itt és most. Ez a felvillanó emlékképek jellemezte állapot, vagyis az olyan széttöredezett emlékek újraélése, amelyeket a hippocampus és más rendszerek nem tudnak megfelelőképpen feldolgozni. A felépülés azon múlhat, hogy sikerül-e beszélni róla, azaz sikerül-e a bal agyfélteke azon területeit aktiválni, amelyek a traumatikus tapasztalatokat kontextualizálják” – foglalta össze Sue Gerhardt ezt a jelenséget.

A traumatikus élmények érzelmi és kognitív szinten való integrációjában nagy szerepet játszik a páciens és terapeuta közötti kapcsolat is. Az érzelmileg biztonságos terápiás kapcsolat ugyanis – Merényi Márta megfogalmazásával élve – „az érzelmi-indulati szabályozás útján csökkenti a trauma implicit aspektusainak a szorongásszintjét, csökken az emlékfelidézést gátló kérgi mechanizmusok ereje, így az explicit tartalmak újra és újra összekapcsolódhatnak azok érzelmi vonatkozásaival”. A traumatikus élmények a terápiás helyzet és feldolgozás következtében téri és időbeli dimenziót kapnak, így könnyebb beilleszteni őket egy összefüggő narratívába.  Ahogy zajlik a terápia, a páciens és a terapeuta egyre több közös emléket hoz létre, amelyhez a jelentésalkotás során újra és újra visszacsatolhatnak.”

„A belső képekkel való munka eredményes eszköz az önismeret és személyiség fejlesztéshez. A több évtizedes terápiás gyakorlat azt mutatja, hogy hatékony segítséget nyújthat pszichés zavaroknál (szorongás, pszichoszomatikus zavarok, pánikrosszullét, depresszió, borderline személyiségzavar, bipoláris zavar), sőt, ha van kórházi háttér, akkor szkizofréniás folyamatok esetén is. Azonban a diagnosztikai kategóriák magában a terápiában nem játszanak szerepet, hiszen nem a külvilág felé megjelenő, szükség esetén tipizálható jelenségek felől közelíti meg a pácienst, hanem az egyéni és szubjektív belső folyamatai felől, amelyeknek megvan a csak őrá jellemző belső logikájuk.”

(A fenti szövegrészlet Cziglényi Boglárka (2017): Kilépés a traumák örök jelenidejéből című írásából való, 79-80. oldal)

Irodalom:

1. B. Cziglényi (2017): Kilépés a traumák örök jelenidejéből, Mezey Péter művészetterapeuta módszere és terápiás tapasztalatai, LAM (Lege Artis Medicinae) Orvostudományi Folyóirat 2017;27 (1-2): 74-80
2. https://mezeypeter.wixsite.com/muveszetterapia/uj-publikacio