"Baj van! El kell vinnem a gyerekemet pszichológushoz!" Biztos neki van szüksége a segítségre?

Amikor egy gyerek viselkedése megváltozik, szorongóbbá, visszahúzódóbbá vagy éppen indulatossá válik, a szülőben könnyen megszületik a gondolat "Talán pszichológushoz kellene vinnem". Ekkor ehet, hogy valóban a gyermeknek van szüksége egyéni támogatásra, de az is lehet, hogy nem ő az egyetlen, (vagy nem elsősorban ő) akinek segítségre van szüksége. 

A gyermek nem önmagában létezik, hanem egy család része, így a gyerek tünete néha az egész családról mesél. A  gyermek szorongása, dühkitörése, alvási nehézsége, visszahúzódása vagy megváltozott viselkedése természetesen lehet egyéni probléma jele. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a tünet valamilyen, a családi rendszerben megjelenő feszültséghez is kapcsolódik. Ilyenkor nem feltétlenül az a legfontosabb kérdés, hogy „Mi a baj a gyerekemmel?”, hanem inkább az, hogy „Mi történik most vele és mi történik velünk, mint családdal?”

Lehet, hogy a szülők között egyre több a konfliktus. Lehet, hogy nehézzé vált egymással beszélni. Lehet, hogy az egyik szülő kimerült vagy saját elakadással küzd. De az is előfordulhat, hogy a család éppen egy olyan változáson megy keresztül, amelyhez mindenkinek alkalmazkodnia kell. Kistestvér születik. A gyermek óvodába vagy iskolába kerül. Költözés történik. A szülő visszamegy dolgozni. Kamaszodni kezd az addig könnyen kezelhető gyermek. Válás, veszteség vagy más jelentős változás érinti a családot.

Ezek természetes élethelyzetek, mégis felboríthatják azt az egyensúlyt, amely korábban működött. Lehet ezt elsőre nem vesszük észre és a gyermek viselkedése lesz az első látható jelzés arra, hogy a családnak nehéz lett alkalmazkodnia az új helyzethez.

Sok szülő számára nehéz ezt beismerni, mert megkérdőjelezi azt, hogy ez esetben ő elég jó szülő-e, de ez nem csak róla szól. A családi működés nem egyetlen ember teljesítménye. Egy család több ember folyamatosan változó kapcsolati rendszere. Hatunk egymásra, reagálunk egymásra és ami az egyik családtaggal történik, az valamilyen módon a többieket is érinti. Ezért annak felismerése, hogy esetleg szülőként vagy párként nekünk is szükségünk lehet támogatásra, nem kudarc. Sokkal inkább annak felismerése, hogy nemcsak a tünetet szeretnénk megszüntetni, hanem megérteni azt is, mi van mögötte.

Na de akkor honnan tudom, hogy nekünk gyerekpszichológus, szülőkonzultáció, párterápia vagy családterápia segítene a legmegfelelőbb módon?

Nem mindig lehet ezt előre tudni. Van, amikor a gyermek egyéni pszichológiai támogatása indokolt. Van, amikor néhány szülőkonzultáció segít abban, hogy a szülők másképpen értsék és kezeljék a kialakult helyzetet. Máskor a szülő saját nehézsége kerül előtérbe vagy a párkapcsolati feszültségek miatt lehet érdemes párterápiás segítséget keresni. De vannak olyan helyzetek is, amikor a család egészével érdemes dolgozni.

Nem kell egyedül kitalálnia! Ha bizonytalan abban, hogy gyermekének, Önnek, a párjának vagy az egész családnak lenne szüksége segítségre, egy első konzultáció éppen abban segít, hogy egy szakemberrel közösen átgondolják és kiderüljön, milyen támogatás illeszkedik leginkább a helyzetükhöz és merre érdemes elindulni. (gyermekpszichológiai folyamat, szülőkonzultáció, egyéni terápia, párterápia vagy családterápia.)