Az ősz az önismeret kincsestára - 2. rész

Az őszről talán automatikusan a magunkba fordulás, a depressziós hangulat jut eszünkbe, pedig nem is gondolnánk, mennyi varázslatos lehetőséget tartogat az év ezen időszaka számunkra. Az ősz az önismereti munkára talán legalkalmasabb évszak: eltűnt már a tavaszi zsongás, lecsillapodik a nyári forgatag felfokozottsága, és a „kinti” élményekről fokozatosan „bentre” helyeződik a hangsúly. Egyre inkább lelassulunk, elcsendesedünk, bekuckózunk, így jobban felfigyelhetünk saját belső hangunkra.

Kincseskamránk feltöltése

Az év ezen szakasza a begyűjtés, az összegzés időszaka, így érdemes átgondolnunk az éves terveinket: mi az, ami már megvalósult, mit szeretnénk még elérni, megtenni ebben az esztendőben. Épp időben vagyunk még a tervezéssel, hiszen az év végéig még beleférhet néhány megvalósítandó dolog. A hála érzése igazi védelmező tényező, így tökéletes időszak a hálanapló írására: egy szép füzetbe összegyűjthetjük, mi minden tölt el bennünket hálával, örömmel, ha végignézzük az év eddigi eseményeit. Ez is egyfajta betakarítás, „kamrába” rendezés, és hasonló szívmelengető elégedettséggel tölt el végignéznünk az elkészült gyűjteményen, mint a piros almákon, sárga körtéken, és a kosárnyi dión a kamránkban. Azt súgja: van miből táplálkoznunk, biztonságban vagyunk.

A bekuckózás és a meghitt beszélgetések időszaka

Ebben periódusban érdemes figyelnünk a jóleső „énidő” és a társas kapcsolataink megfelelő arányára is. A szüreti időszak még a hangos vigadalomról szól, majd fokozatosan áttevődik a hangsúly a csendesebb beszélgetésekre. Egy forró tea mellett kellemes, mély eszmecseréket lehet folytatni, és mindenképp javasolt is rendszeresen sort keríteni erre barátokkal, családtagokkal. Nagyszerű időszak a minőségi együtt töltött idő más formáira is: a társasjátékozásra, közös kreatív tevékenységekre is.  A kreatív tevékenységek szintén kiváló stresszkezelő hatással rendelkeznek.

A pozitív kapcsolatok, barátságok aktív fenntartása, mint társas támogatás, nagyon értékes védelmet nyújt számunkra pszichés szempontból. Ugyanakkor szükséges az egyedül töltött idő is, amikor csak magunkra figyelünk, elmélyedhetünk gondolatainkban, illetve tisztába kerülhetünk saját érzéseinkkel.

Végül ne ijedjünk meg az esetlegesen előtörő negatívabb érzéseinktől, hiszen az érzelmek természetes változása a hullámzás. Az örömre való képesség a bánatos periódusokkal kiegészülve alkot kerek egészet. A szomorúság megélése és elfogadása pszichés egészségünk egyik alapvető eleme, így ne akarjuk elkerülni, elhessegetni, inkább engedjük bele magunkat az érzésbe, és figyeljük az erre adott reakcióinkat. Engedjük meg magunknak a melankolikusabb időszakokat is, együttérezve önmagunkkal, elfogadva az aktuális állapotot, hiszen ilyenkor sokat megtudhatunk saját igényeinkről, határainkról, és ezáltal mélyebb önismerethez, erősebb megküzdési készségekhez juthatunk.