Az ösvény valóban csak a sűrűben nyer értelmet?

„Kalandozás a belső természetben” címmel tartottunk művészetterápiás műhelyt Sárkány Kinga, pszichológus, művészetterapeuta barátommal és kollégámmal a 3. alkalommal megrendezett Ösvény Magyar Tapasztalati Tanulás Konferencián. A workshop arra az elgondolásra épült, hogy az alkotás tekinthető egyfajta összeköttetésnek a külső és belső természet között, egy olyan térnek, ahol az anyagi és szellemi világ találkozik. Mindez – úgy gondoltuk – jól illeszkedik a konferencia idei mottójához, mi szerint „a tapasztalat HÍD köztünk és a világ között”. Szerintünk (a művészetterápiában) az alkotó folyamat is betöltheti ezt a szerepet.

A konferenciának a Dobogókőn, festői környezetben elhelyezkedő, fekete fenyőkkel és más különleges fákkal körülvett Walden Hotel adott otthont. A természetben való kalandozáshoz tehát a helyszín adott volt, bár mi a műhelyünket belső térben tartottuk. Az erdő motívumával dolgoztunk, amely amellett, hogy nagyon sokféle formát ölthet, mindannyiunknak más és más jelentéssel, jelentőséggel bírhat. Lehet az élet szimbóluma, egyfajta természetes összhangé, amiben mindennek megvan a maga helye, lehet menedék, és akár el is tévedhetünk benne. Ahogy az életünkben sem tudjuk mindig, hogy jó ösvényen járunk-e, van, hogy egyenesen elveszettnek érezzük magunkat, máskor viszont felfedezni vágyunk, és bevetjük magunkat a sűrűbe, jöjjön, aminek jönnie kell.

Mivel minden élethelyzet és életciklus más feladatot tartogat számunkra, a „belső erdő” sokszor és sokféle színben tűnhet fel számunkra. Mégis mik azok az erőforrások, ami segítenek nekünk megtalálni az ösvényünket a sűrűben? Mi adja a fényt a sötétben? Műhelyünk résztvevőivel ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat. 

◦ Lehetnek ezek a láthatatlan fényforrások a szüleinktől vagy más fontos személyektől kapott pozitív üzenetek.

◦ Lehet a szilárd elhatározásunk, hogy csak előre megyünk az erdőben.

◦ Lehet, hogy a fény valójában mindig ott van, és ennek tudata önmagában reményteli.

◦ Lehet a tapasztalatunk, hogy már megjártuk a sűrű erdőt – aminek emléke még megvan, de nem szeretnénk visszamenni.

◦ Lehet annak az ereje, hogy egyre inkább képesek vagyunk átlátni a választásainkat, lehetőségeinket, ahogy kifelé jövünk a sötétből.

Amikor ezeket a tapasztalatokat integráljuk, ahogy az ösvény, úgy az erőforrásaink is jobban láthatóvá válnak, és talán nem csak a sötétben, a krízisben nyernek értelmet.