AZ ÖRÖMRŐL... 2. rész

Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 Igen!

Az öröm ereje óriási.

Egy deka öröm többe tér, mint egy kiló szomorúság !

Az öröm hatása, ha nem is kézzel megfogható, de lélekkel érezhető, detektálható: felragyogó szem, hevesebb szívverés, áthevült bőr, sugárzó tekintet „Ragyogsz”… „Sugárzol”… ha öröm van bennünk, „örömös” lesz a lelkünk.

-          hatására kapcsolatunk megváltozik a külvilággal

-          a szervezet kreatív lesz, optimális működésbe kezd

-          vonz, átalakít, gyógyít – de csak akkor, ha valóban megosztódik, és abban, akire rávetül, rokon

           rezgéseket idéz elő.

-          Az öröm mindig megajándékoz, old, erősít, épít.

-          Az öröm meghosszabbítja az életet.

-          Az öröm nem ígér boldogságot, de megment a boldogtalanságtól.

-          Az öröm jóságra, emberbaráti szeretetre, szolgálatkészségre hangol. Közelebb hozza

           egymáshoz az embereket.

-          Akinek nincs öröme és vigasza, annak elszárad a lelke. Háza rideg, napjai szomorúak, élete kelletlen lesz.

Akkor miért van oly sok örömtelen ember ? Merünk-e örülni?

Valóban, hiánycikk lett az öröm?

Miért?

Ennek több oka is van:    (Pedig tudjuk: a szórakozás pénzbe kerül. Az öröm ingyenes!!)

-          Én-központúvá vált a világ… ellene dolgozik az örömnek

-          többre vállalkozik (és kényszerül vállalkozni) a ma ember, mint amire képes. Belefullad az el

           nem végzett kötelezettségek aprólékosságába, egyre több a „púp” a hátán. (így már nem lehet

           örömteli…)

-          bírálat, gáncsoskodás, elégedetlenség szenvedélye lett úrrá

-          öröklött bús-komor hajlamok

-          hiányzik belőlünk a hála, a megelégedettség érzése

-          nincs határozott cél… életcél…(mégis nagy a hajszoltság…)

-          közösségek hiánya (csalódtunk azokban az emberekben, akiktől túl sokat vártunk)

-          betegségek

Vitamin-hiányos a mai ember. Hiányzik belőle az „Örömvitamin” !

Nemcsak testi, lelki éhség is gyötörhet bennünket. A testi éhség csillapítása viszonylag egyszerű. A legszegényebb ember is hozzájuthat legalább egy szelet kenyérhez, amely megmentheti az éhenhalástól.

Lelkünk is „éhen halhat”, ha nem táplálkozik. Augustinus szerint „abból táplálkozik, aminek örül”. Fel kell tennünk két kérdést:

a mi lelkünk miből, kiből táplálkozik?

-          Tudunk-e örülni?

-          Mi okoz örömöt számunkra?

-          nekünk személy szerint mi okoz örömöt?

-          Melyek az én örömforrásaim?

Mi a következménye a sivár, örülni nem tudó életnek?

- a megannyi neurotikus tünet

-  az alkoholizmus

- a "külső", hamis örömforrások kultuszának terjedése (cigi, alkohol, drog,  játék-automaták, szex….)

-  végül pedig a pszichoszomatikus betegségek sora. De a súlyos szövődmények közé sorolható például a szívinfarktus is.

Az ettől szenvedők többségére jellemző, hogy egy életen át hajtja magát, lemond mindenről, csakhogy a magára vett kötelességnek eleget tegyen. Kutatások bizonyítják, hogy sokan olyan kényszeresen dolgoznak, ahogyan a megrögzött alkoholista a szeszt vedeli. Nem engednek maguknak egyetlen perc kikapcsolódást, pihenést, szinte tudatosan kerülik az élet apróbb örömeit. Holott értékes emberekről van szó, akik közül többen remek vezetők, megbecsült munkások, példás édesapák. Csak éppen abban nincs részük, hogy a saját életüket éljék, vágyaikat betöltsék, képesek legyenek örülni.

 „Az étel só nélkül élvezhetetlen, az élet pedig öröm nélkül értelmetlen.”

Sajnos, sokan nem vagy ritkán engedik meg maguknak, hogy örüljenek. Túlságosan hajszolják a kötelesség délibábját ahhoz, hogy az örömükkel is törődnének.

Ha valaki saját értékét csak a teljesítménnyel azonosítja és  mindig mások szükségleteit helyezi előtérbe, ő háttérben marad, örömtelen marad, szenvedni fog, morcos lesz, esetleg depressziós.

Mit tegyünk?

Minden nap tegyünk valamit örömből, olyant, ami igazán örömöt jelent. Ha úgy tetszik, legyen ez egy „örömtréning”.

A lényege: ezt ne a munka, ne mások, hanem saját örömünkre tegyük. Nem kell ehhez túl sok idő, túl sok pénz... ha pl. minden este elolvasok egy verset...  játszok a kutyámmal...  gyönyörködöm kertemben...  vagy sétálok 15 percet…”csak úgy”…

Visszajön, hatványozottan visszajön az erre "fecsérelt"  idő. Az örömre fordított idő mindig  kamatostul megtérül.

Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, rugalmas szívre van szükségünk! Építsünk óvóhelyet lelkünk legmélyén. Belülről kell táplálni, erősíteni lelkünket, életünket. Így tegyük lelkünket nagy és szép gondolatok, érzések otthonává.

Vegyük észre, éljük meg, sugározzuk és adjuk tovább a bennünk így összegyűjtött és felgyülemlett örömöt!

Vigyünk mosolyt életünkbe, ezáltal vessük el az öröm magvát!

Szeressünk!

Merjünk szeretni, merjünk és akarjunk örülni.

Sose adjuk fel a reményt.

Mert amíg tudunk egy picit jobban hinni, jobban szeretni, addig mindig van reményünk egy boldogabb, békésebb, örömtelibb, „örömösebb” életre.

/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}