Az örömről…

A filozófusok is emelkedetten közelítik meg, az élet értelmének magasabb optikájából láttatva emberlétünk röghöz kötött, testünkbe zárt boldogságát.
 „Az öröm a mi kis élet-lámpánk olaja. Ha az olaj kifogy, még izzik a bél, de már nem világít.” (Prohászka Ottokár)
 
Az öröm a szellem és lélek gyümölcse, nem a testé!
 
Biológiailag:
Az öröm az ember szervezetében az életadó, életfenntartó hőnek, hormonoknak és vitaminoknak felel meg. E nélkül elsorvad, kiszárad az ember, mint fény és napfény nélkül a növény.

    Pszichológiai, biológiai, szellemi ereje és hatása van.
    Az öröm felszabadító, kellemes, másokkal összekötő érzelmeink közé tartozik. Morális természetű.
    Azon események fölött érzünk örömet, amelyekről az a véleményünk, hogy életünket szolgálják. Ritkán örül az ember önmagában. Ezt meg akarja osztani. Köznyelv ezt dicsekvésnek nevezi. Pedig nem az.

„Az örömre szükségünk van, mert kiolthatatlan ösztönnel a boldogságot keressük. A boldogság pedig örömökben lép elénk.  Amint az életünk „egészét” a pillanatok, a percek töredékében éljük meg, hasonlóképpen az „egész” boldogság egyszerre nem birtokolható, csak az örömben élhető át…
Az öröm itt van.
Vegyük ezt észre.
Örülni hívlak.
Nem lehet, hogy ne jöjj. Élni csak örömben érdemes és csak örömben szeretheted az életet”. – írja Mácz István, az író „Örülj velem” c. könyvének előszavában.
 
Amint a tüdő nem tud meglenni oxigén nélkül, úgy az emberi szív sem tud meglenni öröm nélkül. Az öröm keresése az emberi viselkedés egyik vezérelve. A modern lélektan szerint is minden viselkedésbeli megnyilvánulás vezérmotívuma az, hogy az ember valamiben örömét lelje.
Ma már nem csak a pszichoanalitikusok megállapításai kapnak az öröm kutatásában nagy hangsúlyt, hanem az agyi biokémia felfedezései is. Mint kiderült, az agy morfiumhoz hasonló anyagokat választ ki. Ezeknek az örömérzés felkeltésében van szerepük. Nem véletlen tehát, hogy könnyű a morfinszármazékokhoz hozzászokni, hiszen általuk kívülről jut az örömadó anyag a szervezetbe.
Az öröm rendkívül összetett jelenség, ezért nem könnyű elemezni. Buda Béla pszichiáter szerint napjainkban hiányos és tökéletlen az öröm felfogása. Nem vesszük észre, hogy az emberek többsége leginkább a sivár életvitel, az örömtelenség miatt szenved. Pedig az öröm lényege épp az, hogy az életben nem az árnyat, hanem a fényt meglátni!  Pl. egy szál rózsán mit látok meg? A töviseit, vagy a virágát…?
 
Az ÖRÖM  =  MŰVÉSZET !
 
Az öröm művészete az  élet művészete.
Lélektanilag épp úgy kell felépíteni, mint egy műalkotást.
 
Minden pozitív és negatív dolog, a jó, a szép és az igaz, az öröm is csak ellentétének viszonyában élhető át és érthető meg igazán.
Egy elkényeztetett gyerek, aki mindent megkap --- elfásul, azt se tudja mit kívánjon ---- elveszíti öröm-képességét.
Az öröm igénye és feltétele egyénenként változó. Ami az egyik emberben elragadtatást vált ki, a másikat untatja vagy elképeszti…
Nem nagy dolgokra gondolok.
Olykor „csak” lélegzetvételnyi az öröm.
Igaz!
Ám ha nem lélegzünk, meghalunk.
Vajon az öröm kimaradhat életünkből akár egy lélegzetvételnyit is ??
Ha kimarad, lélekben nem halunk meg ??
 
Mik lehetnek örömforrásaink?

    létezésünk tudata
    szeretteink létezése – hogy szerethetjük őket
    otthonunk: akármilyen egyszerű is, de ott vagyunk otthon benne! Olyan legyen otthonunk, ahol lelkünk meg tud újulni, ahol megfürdethetjük feltölthetjük lelkünket.
    könyveink – a szellemi gyönyörűség kiapadhatatlan forrása  - olvasni kádban (Moupassant szeretett kádban olvasni), pattogó tűz mellett, otthon, vonaton, kertben, könyvtárban… Az olvasás, a könyv a lélek fényűzése. A legszelídebb morfium. a legbiztosabb orvosság a léleksebekre. Mindem könyv kulcs, mellyel kinyithatunk egy emberszívet és belenézhetünk rajta. Minden író milliók nevében beszél – ezért is keressük önmagunkat a sorok mélyén.
    zene, mint örömforrás
    Hermann Bang szerint a  „zene kavargás az örök csönd központja körül”.  Micsoda öröm!! Beethoven: „a zene a közönséges szótól való menekülés”(néha mily öröm a gyarló emberi hangtól elmenekülni…)ha a mai élet bonyolult világából zűrzavarából megpihenni akarunk, a zenétől jobb helyre nem menekülhetünk. Fontos a belső hallás. Mindenkiben megvan.

    színház – ami lelki klinika is lehet!
    természet lágy öle – örömforrás
    erdő, fák, folyó, tó , virágok csendje, naplemente a Duna, Tisza, Balaton, vagy a Körösök partján. A természet feloldja a kis gondokat, kitágítja nemcsak a szemet, de a szívet is… Aki a fákat, virágokat szereti, nem lehet rossz az emberekhez sem. A természet egy nagy szanatórium – mely gyógyítani tud!

    örök örömforrás a gyermek!

Ha nagy dolgokat nem kaphatunk az élettől, tanuljunk meg örülni a  kis dolgoknak.

    frissen vasalt, ropogós ágyhuzatos ágyba lefeküdni aludni
    jó teát meginni valakivel
    várni a postást, levelet találni a postaládában
    naplót írni
    megnézni egy tárlatot
    felsóhajtva megcsodálni a vonuló felhőt vagy vadludakat…
    egy új ruha öröme
    egy jóízű beszélgetés… egy társaságban, vagy egy társsal
    máskor az egyedüllét öröme esik jól. Valljuk be, olykor mindenki szeretne kis időre „remete” lenni… mert jó időnként a kreatív egyedüllét. Amikor meghalljuk már a Csend hívását! Csend ! a lélek műhelye! Csendben születnek a nagy dolgok!

Mennél többre tartjuk a lelkünket, annál inkább körül kell bástyázni magunkat időnként csönddel. Ekkor eljutunk addig, hogy már élvezettel tudjuk hallgatni a beszédes csöndet. Kitárjuk önmagunk előtt lelkünket, mint a szentély ajtaját. Ilyenkor telik meg a lélek békességgel. A csend a lélek tankolóállomása.

    barátaink : egy ember számára itt a földön nincs nagyobb ajándék, mint egy másik ember. A barátok lelki-ikrek. Szívük összeér, könnyeik összefolynak, lelkük egymásra-hangolt. az igaz barát akkor tud kérdezni, amikor a másik beszélni szeretne. És hallgatni tud akkor, amikor a másik hallgatni szeretne. Kell egy lény – s ez a barát – aki előtt elhúzhatjuk szívünk belső szentélyének függönyét, akinek elmondhatjuk vívódásainkat, kétségeinket, örömünket, bánatunkat.
    szeretet

Tudunk szeretni! A szeretet együtt-hangoltság! Együtt-rezonálás.
Szeretet a lélek kenyere. A szív mannája.
Az emberi szív annyira szomjas hogy nem is azt kéri, hogy szeress, hanem azt mondja: csak engedd magad szeretni!
Öröm?
Igen!
Ingyen kapjuk!
Ingyen adjuk tovább?
Igen!
Nem megvehető!! Sem forintért, sem euróért, sem diplomákkal… mert ez a szív ajándéka.
 
További  örömforrás  lehet:

    a hála, az okosság, áldozatkészség, bölcsesség, becsületesség, alázat, szerénység, lelkierő, nagylelkűség, bátorság, hűség.
    családi ünnepek, (ha még vannak…) együttlétek, azok kis misztériumai. Gyerekeink! Találkozások. Tánc. Beszélgetések. Munkánk.  Egy vers. Fényképezés. Egy séta. Kisállataink….Játék... Kirándulás…Humor…Hobby…sport…Étkezéseink, egy szépen terített asztal…
    Sok minden lehet öröm! És sok minden lehet örömforrás! De ne menjünk el mellette „csak úgy”.

Van „hasznunk” az örömből?
Legközelebb ezzel folytatjuk.