Az önismereti folyamat a pszichológus szobáján kívül: az ülések között

Bármilyen *önismereti munka- legyen az terápiás csoport, vagy egyéni pszichológia tanácsadás, pszichoterápia- folyamatként működik. Vagyis nem csak és kizárólag az üléseken, alkalmakon gyarapszik az önismereti útra vállalkozó tudása, tapasztalata saját magáról, hanem az alkalmak között is.  Ez természetesen nem magától működik: fontos időt és energiát szánni az ülések között a korábbi ülések feldolgozására, az ülések közötti felkészülésre, és az üléseket megelőző ráhangolódásra

Általánosságban elmondható, hogy egy hét telik el, amíg a pszichológus és kliense találkoznak. 
Persze vannak olyan pszichoterápiás irányzatok, ahol heti több ülésre is sor kerülhet, vagy előfordulhat, hogy krízisintervencióra van szükség, ahol megint csak elképzelhető, hogy heti több találkozásra is sor kerül. Az is előfordulhat, hogy valamilyen okból kifolyólag ritkábban kerülnek sorra ülések.  
Hogyan lehet érdemes tölteni az ülések közötti időt, ha építeni szeretnénk az önismereti folyamatunkat?  
Nincs általános recept itt sem. Egy-egy önismereti folyamatban a heti ülések lehetnek megállók, ahol reflektálunk belső történéseinkre, vagy éppen lendületet adó kapcsolódások, ahol kicsit feltöltjük magunkat, hogy újult erővel folytassuk utunkat.  Ami viszont biztos, hogy megmozgató, hatékony pszichológiai tanácsadás, pszichoterápia nincs ülések közötti belső munka nélkül.**

Az ülések között

Tevékenységek, „házi feladatok” és gyakorlatok
 
Sok pszichológus a közös munka folyamán ad feladatokat az ülések között, vagy megtanít olyan technikákat, amelyek segíthetik a kliensét életvezetésében, vagy az általa hozott problémákban.
Ezeket érdemes az ülések között gyakorolni, hiszen a szakember azért ajánlotta az adott technikát, mert szakmai meglátásai szerint segíthet a probléma rendezésében. A tevékenységekkel szerzett tapasztalatainkat osszuk meg a segítőnkkel, akár nehézségekkel találkoztunk, akár az eszköz jól hasznosult a mindennapi életben. Érdemes lehet jegyzeteket készíteni magunknak a gyakorlásokkal, tapasztalatokkal kapcsolatban. 
A tevékenysége, gyakorlatok jellege és aránya, terápiás irányzatonként is változó. 
Ha kérdésünk lenne, bátran tegyük fel segítőnknek!

Gondolkodni az előző ülésről
 
Célszerű két ülés között, amikor van időnk, kicsit visszatérni gondolatban a legutóbbi találkozóra.
Ezzel elősegítjük, hogy ténylegesen folyamattá váljon belül is az önismereti út, amire léptünk. 
A találkozók egy részei lehetnek a mi folyamatunknak, de ezeket meg is kell emészteni, fel kell dolgozni.  
Ha pszichológushoz, pszichoterapeutához kezdünk járni, ténylegesen egy folyamat iránt köteleződünk el.  Sokszor a folyamat már jócskán elindult, mire megérkezünk egy pszichológushoz, és az ülések is fontos állomások ebben a folyamatban. Viszont folytonossá és folyamattá belső, integráló gondolati és érzelmi műveletek teszik ezt a munkát, amelyhez a tudatos, hétközbeni reflektálás is kiemelt fontosságú.  
 

Hogyan dolgozok a hozott problémámmal, kérdésemmel a hétköznapokban?
 
Tanácsadási folyamatban az első ülések során konkrét fókusz megfogalmazására törekszik a tanácsadó pszichológus a kliensével.  A fókusz fogja megszabni a közös munka irányát. 
Kliensként fontos, hogy ehhez a fókuszhoz való viszonyulást, ehhez kapcsolódó történéseket az életünkben nyitott kíváncsisággal figyeljük meg az önismereti folyamat alatt.  
Például, ha valaki munkahelyi stresszkezeléssel kapcsolatban kér segítséget, érdemes lehet megfigyelni (és akár lejegyezni), hogy a héten milyen stresszkeltő helyzetekkel találkozott a munkájában, hogyan reagált, mi történt pontosan. Vannak-e tipikus helyzetek? Kikkel szokott kialakulni konfliktus? Hogy reagál rá a segítségkérő? Mi az eredménye? Mikor tud sikeresen megküzdeni egy helyzettel?  
Számtalan hasonló, nyitott, kíváncsiságot hívogató kérdést lehet feltenni magunknak a megjelölt fókusszal kapcsolatban, de az introspekció, befelé figyelés kialakításában, megerősítésében a pszichológus is adhat segítő szempontokat.
A hétközben tett megfigyeléseink, megéléseink értékes alapját adják akár a pszichológiai tanácsadásnak, akár a pszichoterápiának. Ezek megosztásával a folyamat kollaboratív jellege is erősödik: a pszichológus, pszichoterapeuta feldolgozza magában a kliens által megosztott információkat, élményeket, és e mentén tud tovább segíteni az önismereti folyamatban.  

Ülések között: olvasni és tájékozódni

Általában hasznos tud lenni, ha valaki az önismereti folyamatához illeszkedő olvasmányban mélyül el.  Az olvasmányok kiválogatásában, ajánlás kérésben kérhetünk segítséget pszichológusunktól. Olvasással, tájékozódással több információt szerezhetünk az adott témakörröl, vagy lehetnek „aha, már értem”- pillanataink akár önsegítő könyveket lapozgatva is. Ezek jó kiegészítői lehetnek egy-egy önismereti folyamatnak, de semmiképp sem helyettesítői. Sokan megfogalmazzák: már sok mindent értenek fejben, de az érzelmi, belső viszonyulásaik nem annyira változtak meg, mint szerették volna: itt jön képbe a pszichológus, aki segítheti kognitív-érzelmi aspektusok integrációját.
 
Természetesen ezek csak gondolatindító felvetések; szakemberről szakemberre, terápiás irányzatról terápiás irányzatra változhat, mi a javaslat az ülések közötti "belső munkára". Ha foglalkoztatja Önt ez a téma, érdemes segítőjével átbeszélnie, hogy az adott módszerben, amelyben dolgoznak, mi a javaslat az ülések közötti belső munka végzéséhez.  
 

* Az önismeret kifejezést itt a pszichológiai tanácsadás és pszichoterápia gyűjtőfogalmaként használom. Szigorúbb szakmai definíció szerint az önismereti folyamat pszichoterápiás keretben zajlik.  (Megjegyzés a megjegyzéshez: minden nap tanulhatunk valamit magunkról, akár olyan banális helyzetekben is, mint a tömegközlekedésen utazás, vagy a bolti vásárlás. A pszichológia tanácsadás is fejlesztheti önismeretünket a kijelölt, konkrétabb fókusz mentén, míg a pszichoterápia megcélozhat bővebb, szerteágazóbb önismereti gyarapodást.) 

 **Akutan zajló krízisek esete kivétel, itt nem cél a mélyebb introspekció, befelé figyelés elősegítése amíg nincs egy viszonylagos pszichológiai stabilizáció.