Az önértékelési problémák vásárlásban történő manifesztációja

A divat alakulása

Ahogyan fejlődik és változik a világ, a divat is vele együtt formálódik. A korunkat megelőző századokban is sokat számított az öltözködés – főleg a nemesek vagy a tehetősek körében –, de hosszú időn keresztül voltak határok, melyeket nem léptek át az emberek. Ilyen volt például, hogy a nők szoknyát, a férfiak pedig nadrágot hordtak. Ezek a normák régóta felbomlottak, és a férfiak egy része a klasszikus társadalmi nézetek alapján egyre nőiesebb, míg a nők egy csoportja egyre férfiasabb ruhadarabokat választanak. A ruházkodás teljesen összemosódott, az öltözék már nem nagy segítség a nemi meghatározásnál.

Az anyagi státusz meghatározó szerepe a férfiak öltözködésénél

Vannak dolgok azonban, amelyek úgy tűnik, hiába telik-múlik az idő, nem változnak. Ha körbe nézünk a villamoson, azt láthatjuk, hogy számos férfi egyszerű ruhadarabokat, cipőket, táskákat hord, mely nagy betűkkel, logókkal hirdeti a márkáját. Ezzel is jelezve, hogy milyen anyagi státusszal rendelkezik az illető. Persze számos másolat is létezik, melynek létrejöttének leglehetségesebb oka az lehet, hogy a kevésbé tehetős réteg is szeretne a vágyott csoportba tartozni. A pár évvel ezelőtti iPhone vásárlási roham mögött is hasonló okok állhattak: olyanok is megvették, akik évekre eladósodtak a beszerzésével, mivel a pénzügyi helyzetük alapján nem fért volna bele. Ennyire fontos a társadalom megítélése? Megéri önmagunkat is áltatni? Ha mást mutatunk, mint amik valójában vagyunk, akkor hátha befogadnak minket?

Természetesen a fentebb említett jelenség nőknél is felfedezhető, csak megfigyeléseim és tapasztalataim alapján a férfiak körében elterjedtebb. Természetesen nem tényként kezelendőek.

A női test szépségének kiemelése vagy elrejtése

A női öltözködésnél is megmaradt egy bizonyos elem: emeljük ki a világ számára a testi értékeinket. Míg a férfiak többségénél mondhatjuk, hogy a pénzüket „viszik a vásárra”, addig a nők a testükkel bizonyítják értékességüket. Erre hivatottak a különböző magassarkú cipők, miniszoknyák, kivágott felsők és feszülős ruhák. Itt is megfigyelhető az elithez tartozás igénye: számos eszköz segíti, hogy minél jobban megfeleljenek a nők a társadalmi nyomásnak (például műszempillák, push up melltartók). Bizonyos esetekben éppen azzal nyomják el a szépségüket, amelyek azért készültek, hogy kiemeljék azokat. Itt is megfigyelhető az önáltatás jelensége. Feltehetjük magunknak a kérdést, mi számít igazán? Ha sokan körberajonganak minket azért, akik nem vagyunk, csak lenni szeretnénk? Vagy felvállaljuk magunkat, és elfogadjuk, hogy kevesebb, de őszintébb kapcsolódásra tehetünk szert másokkal?

Az öltözködésben rejlő igazi erő

Meg lehet-e változtatni azt, ami már a társadalomba ivódott évszázadok, akár évezredek óta? Id. Lucas Cranach festménye, melyet a 16. században festett is ezt mutatja: az öreg férfi kéjsóváran néz a fiatal, szép nőre, aki közben a férfi erszényéért nyúl (Össze nem illő pár: idős férfi és fiatal nő). Tényleg csak ennyi lenne egy kapcsolat? Cserekereskedelem?

Az öltözködést az önkifejezés eszközeként is kezelhetjük, ahol belső értékeink is megnyilvánulhatnak. Ha önmagunknak öltözködünk, és nem a társadalomnak, nem kell eltakarnunk magunkat, és másnak látszanunk. Mit fedünk el igazából? Az önértékelési problémáinkat? Akkor tudunk a legjobban építkezni, ha szembenézünk a félelmeinkkel. Minél többször lépünk ki a komfortzónából, annál több lehetőségünk van a szilárd magabiztosság megszerzésére.

A cikkben felhasznált kép forrása a Szépművészeti Múzeum hivatalos oldala.