Az önértékelés kialakulása és hatásai

Az önértékelés saját magunkról alkotott automatikus, önreflexió nélküli értékelés, amely a legjobban tükrözi az egyén valódi önbecsülését. Az önértékelés észrevétlenül befolyásolja mindennapjainkat, magatartásunkat és gondolkodásunkat, érzelmi reakcióinkat, amely egyáltalán nem vagy csak nagyon nehezen változik életünk során.

Az elsődleges, avagy implicit önértékelés elsősorban a csecsemő és kisgyermek években formálódik, amelyre nagy hatással van a gyermek és nevelője között kialakult kötődés minősége. Azaz, az egyén implicit önértékelése azt tükrözi, hogy mennyire érdemes a gondoskodásra és a védelemre. A szülő nevelői stílusának is hatása van az implicit önértékelés kialakulására, mégpedig oly módon, hogy azok a fiatalok, akik gyerekkorukban több szülői szeretetet és kisebb mértékű túlvédést kaptak, azok implicit önértékelése magasabb az átlagnál.  A másodlagos, avagy külső (explicit) önértékelés az, ami a kisgyermekkort követően fejlődik, jellemzően környezeti hatások formálják (pl.: kortársak elismerése, sikeresség az iskolában, stb.).

A magas elsődleges önértékelésű személyeknek nem azért van szükségük céljaik sikeres megvalósítására, hogy ezáltal önbecsülést szerezzenek maguknak, hanem csupán önmagunknak akarnak megfelelni és ezáltal mások sikerei nem jelentenek számukra fenyegetettséget. Míg az alacsony elsődleges, de magas külső (másodlagos) önbecsüléssel rendelkező egyének számára kiemelkedően fontos mások megbecsülése kompetenciáik révén. Az ilyen személyek gyakran munkamániások és képesek a végkimerültségig hajszolni magukat, ráadásul ez a folyamatos belső konfliktus állandó energiaelnyelőként működik.  

A leginkább mentális-egészség szempontjából veszélyeztetett csoport azok közül kerül ki, akiknek mind az elsődleges, mind pedig a másodlagos önbecsülésük alacsony fokú. Az ilyen emberek visszahúzódóak és könnyen beletörődnek sorsukba, hatalmas igényük van az érzelmi megerősítésre és támogatásra, ezért mások elutasítása sokkal nagyobb tragédia számukra, mint a kompetenciáikban való sikertelenség. Ráadásul ezek az emberek könnyen válhatnak áldozatokká, bántalmazottakká és a másoktól való kényszeres függőség is nagyobb eséllyel alakulhat ki náluk.

Pakai-Szűcs Réka pszichológus