Az önértékelés - I. rész

Nagyon sok szavunk van annak a leírására, amikor úgy érezzük, hogy valaki elégedett magával, értékes embernek tartja magát. Vannak ezek között, amit pozitív értelemben használunk, mint az önbizalom, önbecsülés, önérzet, viszont van, aminek kifejezetten negatív felhangja van, mint az önhittség, önelégültség vagy önimádat. Végül éppen azért az önértékelés kifejezés terjedt el, mert ez viszonylag semleges. De mit is jelent az önértékelés? Hogyan lehet, hogy saját magunkat értékelni tudjuk, és miért van erre szükségünk egyáltalán? Következő bejegyzéseimben ezeket a kérdéseket fogom körüljárni.

Mind megfigyelhettük már magunkon, hogy mintha „kettős énünk” lenne. Egyrészt van egy cselekvő, aktív énünk, ami végrehajt, ami csinál valamit. Amikor leviszem a kutyát sétálni, megírok egy dolgozatot vagy kicserélek egy villanykörtét, akkor ez az aktív cselekvő énem működik. Másrészt viszont van egy felépített énünk is, ahogy kívülről látnak mások, és ahogy magunkat is látjuk ezáltal. Amikor azt mondom, hogy szókimondó vagyok, vagy visszahúzódó akkor igazából magamat értékelem. Az angol nyelvben ez a különbségtétel még szemléletesebb, az „I” mint cselekvő és a „me” mint felépített én szavakban.

Emberként tehát saját magunkat is megfigyeljük, saját magunkról is kialakítunk egy viszonyulást, ami tartalmazhat pozitív és negatív véleményeket is, és ezek eléggé meghatározzák, hogy a mindennapokban milyen élményeket élünk át. Az önértékelés így tehát azt jelenti, hogy mennyire tartjuk saját magunkat értékesnek, elfogadhatónak, szerethetőnek, és ebben korábbi tapasztalataink, gondolataink és érzéseink is nagyon komoly szerepet játszanak. Ha az értékelés pozitív, akkor gyakran élhetünk át kellemes érzéseket, mint büszkeséget, elégedettek lehetünk teljesítményeinkkel, élvezhetjük a mély kapcsolatok okozta örömet. Azonban ez az értékelés nem mindig pozitív, gyakran tapasztalhatjuk, hogy bekúsznak a magunkkal kapcsolatos negatív gondolatok, leértékeljük magunkat, úgy érezhetjük, hogy sok rossz tulajdonságunk van.

Ez bizonyos szinten egy teljesen átlagos reakció, a rossz érzések egy-egy esemény hatására kialakulhatnak, de aztán el is múlnak idővel. Ami igazán fontos, hogy milyen hosszan és milyen intenzíven maradnak fent, és hogy mennyit kell ahhoz „tennünk”, hogy fenntartsuk a pozitív képet magunkról.

Ez az utolsó mondat kis magyarázatra szorul: ahogy az elején írtam, az önhittséget és az önimádatot el kell tudnunk választani az önbecsüléstől. Nem nevezhető optimális önértékelésnek amikor valaki azt gondolja magáról, hogy minden tulajdonságában messze túlszárnyal mindenkit, amikor a kudarcokat csak külső okoknak és más emberek hibáinak tudja be, vagy amikor kiköveteli, hogy különleges értéke miatt neki megkülönböztetett bánásmód járjon. Ezzel szemben ha valaki reálisan képes számba venni pozitív és negatív tulajdonságait, el tudja fogadni hiányosságait és ezek inkább fejlődésre ösztönzik, akkor már egy rugalmasabb, optimálisan működő önértékelésről beszélünk. Az első esetben a pozitív kép fenntartása (kifelé és befelé egyaránt!) elsődleges céllá válik, védekezésre rendezkedünk be, és a fejlődésünket segítő visszajelzések sem tudnak ezért megfelelően célba érni. A második esetben viszont jobban elfogadjuk magunkat, és ezért nem is annyira fenyegető 1-1 rosszabb visszajelzés: fejlődés indulhat el belőle.

Természetesen itt sem két ellentétes végletet kell elképzelni, mindenki életében vannak olyan kérdések ami inkább védekezést vált ki, és olyan is ami a fejlődés felé mozdít. Önismeretünk és a pszichológiai munka éppen abban segíthet, hogy idővel egyre inkább kikerüljünk a védekezés szükségletéből, és elindulhassunk a fejlődésünk útján.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért beszélünk fejlődésről, hogyan kapcsolódik ez az önértékeléshez? A válasz pedig az önértékelés valódi céljából következik: ez segít alkalmazkodni a közösséghez amiben élünk, ezen keresztül tudjuk magunkat is olyan szemmel látni ahogy mások látnának, és ez segíthet módosítani a viselkedésünkön, ha az veszélyeztetné a közösséghez tartozásunkat. Ezzel azonban kicsit előre szaladtunk: a következő bejegyzésben részletesebben fogunk foglalkozni az önértékelés kialakulásával és funkciójával.